"Dr. Fallenbüchl Zoltán történész, egyetemi tanár, a történettudományok doktora. 1924-ben született Budapesten, 1942-ben a piaristáknál érettségizett, majd 1942-1946 között végezte egyetemi tanulmányait a Pázmány Péter Tudományegyetem Bölcsészettudományi karán, történelem-latin-földrajz szakon. A háborús idők miatt nagy nélkülözések közepette tette le szakvizsgáit és szerezte meg a doktorátust. 1947-től 1984-ig, nyugdíjba vonulásig az Országos Széchenyi Könyvtárban dolgozott, ezen belül 16 évig a Térképtár, majd szintén 16 évig a Kézirattár tudományos főmunkatársa volt. Innen ment nyugdíjba, de azóta is aktívan dolgozik. A történettudomány kandidátusa címet 1992-ben szerezte meg, a nagydoktori címet, azaz a történettudományok doktora minősítést pedig 1997-ben nyerte el. Kutatási területe: művelődéstörténet, kartográfiatörténet, vezető tisztségviselők, hivatalnokok életrajza. Fallenbüchl Zoltán mintegy 300 publikációt jelentetett meg eddig, 10 történelmi témájú könyvet írt. Legjelentősebb művei: Magyarország főméltóságai 1526-1848 (Budapesten jelent meg 1988-ban, 5 nyelvű kiadásban); Mária Terézia magyar hivatalnokai (1989); Az 1738-1739. évi országos diákösszeírás (1990); Magyarország főispánjai 1526-1848 (1994, 3 nyelvű kiadás); Grassalkovich Antal monográfia (1997, a 2. kiadás 1999-ben, német nyelven 2003-ban). Rendszerezte és megírta édesanyja feljegyzései alapján nagyapja, Ambrus Zoltán életrajzát Egyedül maradsz… címmel (2000). Osztrák, szlovák és hazai levéltárakban kutatta a 17. és 18. századi magyarországi állami, királyi és császári hivatalviselők életrajzát. Körülbelül 100 ezer életrajzot gyűjtött össze, ami egy sajtókész életrajzi lexikon anyaga kéziratban. Ez az életrajzi adattár olyan alapmű lehet, amely segítheti az adott korral foglalkozó további kutatásokat.

Életművének elismeréseként 1994-ben a Magyar Köztársaság kiskeresztje kitüntetést vehette át a köztársasági elnöktől, 1996-ban pedig aranydiplomát adományozott neki az Eötvös Loránd Tudományegyetem. A nemzetközi tudományos életben is elismerik munkásságát. Előadásokat tartott Németországban, Lengyelországban, Ausztriában. A spanyolok magyarországi kapcsolatairól francia nyelven írt művét kiadták Madridban. Az osztrák Coronelli Gesellschaft für Globen- und Instrumentenkunde tudományos egyesület tiszteletbeli tagja, az osztrák tudományos akadémia kiadásában megjelenő Österreichisches Biographisches Lexikon munkatársa volt.

Városunk történelmébe Fallenbüchl professzor családja, ősei is bekapcsolódtak: anyai szépapja Foltin János, Grassalkovich gazdatisztje volt, anyai dédapja, Ambrus József az isaszegi csatában rokkant meg, anyai nagyapja, Ambrus Zoltán a kor híres, ünnepelt írója, színikritikusa volt és a Nemzeti Színház igazgatójaként is tevékenykedett, akinek 1897-től volt nyaralója a Lovarda utcában. Gyermekkorától kezdve Fallenbüchl Zoltán is ebben a nyaralóban tölti a vakációt. Ma itt gondozza, ápolja nagyapja hagyatékát, emlékét. 1985-ben állíttatta fel Ambrus Zoltán mellszobrát a gödöllői ház kertjében. 1990-ben az író bútoraival, használati tárgyaival berendezett emlékszobát nyitott a ház egy részében. Fallenbüchl Zoltán sokat foglalkozott Grassalkovich Antallal, akinek személye meghatározó volt Gödöllő életében. 1971-ben jelent meg Grassalkovich Antal Beteges és unalmas gondolatai című aforizmagyűjteményéről írott tanulmánya. A Városi Múzeum 1997-ben jelentette meg a Grassalkovich Antalról írt alapvető és hiányt pótló mongoráfiáját, amely már a második kiadást is megérte. A múzeum térképgyűjteményét is ő azonosította be, dolgozta fel és leltározta be. Dr. Fallenbüchl Zoltán professzor országosan ismert és elismert történész, jelentős gödöllői kötődéssel, aki helytörténeti, hagyományápoló tevékenységével növelte, növeli városunk jó hírét, nevét szerte az országban, s a világban."

Elhangzott dr. Fallenbüchl Zoltán díszpolgári kitüntetésének átadásakor, 2004. augusztus 20-án a gödöllői Városházán. Dr. Fallenbüchl Zoltán életútját a képviselő-testület ünnepi ülésén Guba Lajos, a kulturális bizottságának elnök méltatta.