A Magyar Szabadság Napja alkalmából, az Európai Uniós Elnökség gödöllői záróeseményeként június 24-én este az Alsóparkban, a Világfánál "EzertizenegyÉv a Szabadság útján" címmel az ExperiDance Társulat Román Sándor koreográfiáját mutatta be. Ünnepi beszédet mondott dr. Gémesi György polgármester, aki külön köszöntötte Makray Katalint, Schmitt Pál köztársasági elnök feleségét és Antall Józsefnét, a néhai miniszterelnök feleségét valamint Gödöllő testvérvárosainak közel háromszáz fős küldöttségét. A program keretében határon túli magyarok tettek ünnepélyes állampolgársági esküt.A következőkben a polgármester beszédét közöljük.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Köszöntöm Önöket a húszéves Magyar Szabadság alkalmából itt a helyszínen és a televízió képernyői előtt határon innen és túl!
Megkülönböztetett tisztelettel köszöntöm: Makray Katalint, Schmitt Pál köztársasági elnökünk feleségét és Antall Józsefnét, néhai miniszterelnökünk feleségét. Köszönöm, hogy eljöttek és minket választottak.
Húsz évvel ezelőtt, 1991 júniusában hagyta el az utolsó szovjet katona Magyarország területét. Azóta minden esztendő júniusának végén Gödöllőn, itt a Világfa előtt, a magyar kultúra értékeinek bemutatásával ünnepeljük az ezredfordulón törvénybe is iktatott Magyar Szabadság Napját. Azt a szabadságot, ami húsz esztendővel ezelőtt vér nélkül az ölünkbe hullott, és ezzel megvalósult a több évszázados álom, Magyarország területén azóta nincsenek idegen, megszálló csapatok.
Ünnepeljük azt a szabadságot, amiért oly sokan önzetlenül áldozták életüket, családjukat és egzisztenciájukat.
Húsz esztendő távlatából is felmerül a kérdés, hova jutottunk? Mit tudunk mondani az azóta már felnőtté vált generációnak a Magyar Szabadságról? Tudtunk-e méltóságot és rangot adni az ünnepnek, vagy csak szép gondolatok és nosztalgikus érzések ünnepévé vált ez a nap? Mit jelent ma nekünk, magyaroknak a Magyar Szabadság?
Valóban szabadok vagyunk a mai ellentmondásokkal, küszködésekkel, agresszivitással teli materializálódott világunkban? Sorolhatnám hosszasan a kérdéseket és a dilemmákat. Egy biztos, ma nem kell szembenéznünk szuronyokkal, idegen katonákkal és nem kell a csatatéren harcolnunk a szabadságért. Akár meg is elégedhetnénk és nyugodtan hátradőlve a karosszékben, elégedettséggel nyugtázhatjuk, nekünk megadatott a Magyar Szabadság.
Természetesen ez, ismerve az előzményeket, fantasztikus és nagy dolog. De elegendő e? Nekem – és szerintem sokan vagyunk így - biztos, hogy nem. A Magyar Szabadság sokkal több ennél. Jelenti azokat az értékeket és érzéseket, amit több mint ezer esztendőn keresztül felhalmoztunk itt a Kárpát-medencében, ami a miénk és helyettünk nem fogja őrizni és ápolni senki más. Jelenti a nyelvünket, a kultúránkat, a jelképeinket, hagyományainkat, zászlónkat és himnuszunkat, kötődéseinket, a magyar földet, a több mint ezer év örömteli és keserű pillanatait, országunkat és nemzetünket és mindazt, ami összekötött és összeköt bennünket, magyarokat itt, a Kárpát-medencében.
Jelentenie kell azt is, hogy legyen előttünk egy olyan jövőkép, amiért érdemes küzdeni, és amiért megküzdve versenyképesek tudunk maradni Európában és a világban egyaránt. Jelentenie kell azt is, hogy a Magyar Szabadság egyfajta tájékozódási pont, és kapaszkodó legyen minden magyar számára. Az ezertizenegy esztendő levert szabadság harcai után újra és újra felküzdöttük magunkat a sikeres nemzetek közé.
Újra és újra megmutattuk a világnak, hogy a Magyar Szabadságért való küzdelem nem csak egy a nemzetek szabadság küzdelmei közül, ez valóban a Magyarok Szabadság Harca, csupa nagybetűvel. És húsz év távlatából megint meg kell harcolnunk a magunk szabadság harcát, ami nem feltétlen csak a gazdasági válság, a pénzügyi világ kihívásainak harcát jelenti. Mert nyilván nagyon fontos megküzdeni az adósságspirállal és az árfolyamváltozások okozta kilátástalan helyzetekkel, de nem szabad elfelejteni közben, hogy mi az elsődleges cél.
Az pedig nem lehet más, mint egy erős, versenyképes, értékeit megtartó és ápoló, sikeres, sokszínűségét megőrző magyar nemzet.
De a sikerhez vezető úthoz elengedhetetlen az őszinte és tiszta szó, a másik ember méltóságának tiszteletben tartása, a párbeszéd, az összhang és az egymásba kapaszkodás. Elengedhetetlen a nyugalom, a profizmus, a partnerség és szövetségesek. Ha szűkül a szövetségesek köre, csökken az esély a győzelemre. Az erő fitogtatása pedig félelemkeltő és ideig, óráig hatásos.
A szabadságharcok során sikeresek csak akkor voltunk, ha egyfajta egység volt a magyarok között. Egység a célokban és annak megvalósításához szükséges eszközökben.
Ez a múltból táplálkozó, abba kapaszkodó, egyben előre tekintő egység elengedhetetlen záloga a felemelkedésnek. A megosztottság pedig mindig magában hordozza a bukás lehetőségét. Én - és gondolom sokan így vagyunk ezzel - a sikerben vagyok, vagyunk érdekeltek. Hogy lesz-e siker - bár nagyon szeretném -, egyelőre nem tudom.
A magam lehetőségeivel mindent megteszek érte és bíztatok mindenkit, tartson velem ebben a küzdelemben.
Legyen a húsz éves Magyar Szabadság üzenete "Szövetség a sikeres Magyarországért."
Köszönöm, hogy meghallgattak.
A polgármester beszédét követően Gödöllőn vendégeskedő csángó gyerekek kísérték fel a színpadra azt a tizenhat főt, akik Zentáról érkeztek, s akik az ünnepség keretében tették le állampolgársági esküjüket. A ceremóniát követően a résztvevők közösen énekelték el a Szózatot, majd az Experidance EzertizenEgy év című produkcióját mutatták be. A műben a jó és a rossz klasszikus értelemben vett csatáján keresztül a magyar történelem jelentős eseményei, időszakai elevenedtek meg.
Az előadást záró tűzijáték után a résztvevők és a közönség együtt énekelte el Benedek Krisztinával a magyar és a székely himnuszt.
