Városi megemlékezés az 1956-os forradalomról

Az 1956. október 23-i forradalom előtt tisztelgő városi ünnepséget - melyen Gödöllő közönsége a hagyományokhoz híven ismét együtt emlékezett - a Szent István Egyetem volt Tanárképző Intézetének parkjában, a régi Nemzetőrség udvarában rendezte meg az önkormányzat.

Az eseményre a Gödöllői Városi Fúvószenekar által játszott zeneművek hangjaira gyülekeztek az emberek. Ünnepi beszédet dr. Gémesi György polgármester mondott.

Az ünnepség szónoka Bocskai P. József, az Igazolt Magyar Szabadságharcosok Szövetsége elnökének egy korábbi rendezvényen elhangzott gondolatát választotta beszéde mottójául: "Szeretném, ha tovább vinnétek a zászlót, és gondolnátok azokra az igazi hősökre, akik meghaltak azért, hogy mi ma itt lehessünk."

Dr. Gémesi György felidézte, hogy itt, a volt rendőrség udvarában érte hátulról a gyilkos golyó a 17 éves Balázsovich Andrást. Emlékére Pesti Rudolf javaslatára 1992-ben fenyőfát ültettek. A fa azóta gyönyörűen megnőtt, kimagaslik az udvarból. 1956 hőseinek tiszteletére kopjafát is állítottak ugyanitt.

- Ezen a helyen mindig közösen ünneplünk, együtt koszorúzunk, hovatartozástól, pártállástól függetlenül – hangsúlyozta a polgármester. - Az 1956-os forradalmat nem lehet kisajátítani, nem egyik vagy másik szervezeté, hanem a miénk, magyaroké és a mi felelősségünk a méltó ünneplés. Márpedig méltók akkor leszünk az 1956-os hősökhöz, ha mindig emlékeztetünk az akkori összefogásra, együttes cselekvésre, összekapaszkodásra. Ez a forradalom egyik legnagyobb öröksége. 

Dr. Gémesi György az egy nappal korábban a budapesti Corvin közben elmondott beszédéből megismételte: Ma nem kell szuronyokkal szemben állni, nincsenek idegen, megszálló csapatok, de tornyosulnak előttünk a megoldásra váró feladatok. Ezekhez valóban, újra elszántságra, szakértelemre, kegyetlen sok munkára, szövetségesekre és hitre van szükség. De nélkülözhetetlen az együttműködés és az alázat is. A túl nagy magabiztosság könnyen kudarchoz vezethet. Az ’56-os hősök példája mutasson irányt a döntéshozóinknak is az önfeláldozásból, az önzetlenségből és az összefogásból! Csak így lehet sikeres a jövő.

Az ünnepség irodalmi műsorral folytatódott, majd a hagyományoknak megfelelően a forradalom emlékét őrző kopjafa koszorúzásával zárult.

A továbbiakban az 1956-os forradalom gödöllői hősi halottainak, Balázsovich Andrásnak és Kiss Antalnak a sírját koszorúzták meg a Dózsa György úti temetőben, a Művészetek Házában pedig levetítették Fuszenecker Ferenc és Szabadi Attila Gödöllő 1956 - ötvenhat percben című filmjét.