Európa megismerte Gödöllőt – évértékelő beszélgetés Gémesi Györggyel

A hagyományoknak megfelelően a Gödöllői Szolgálat idén is elkészítette karácsonyi évértékelő interjúját dr. Gémesi György polgármesterrel, akit ebben az esztendőben Benedek Krisztina kérdezett. Az interjút honlapunk is közli.

– Polgármester Úr! Az elmúlt év igen mozgalmas volt a város életében. Ma már nem csak Magyarországon, ha-nem elmondhatjuk, egész Európában jól cseng Gödöllő neve. Hogyan emlékszik vissza az uniós elnökségre? Mit hozott ez az üléssorozat nekünk, gödöllőieknek?
– Így, lassan fél évvel az uniós elnökség vége után, még ma is hihetetlennek tűnik, hogy ebben a városban jártak Európa vezető politikusai, és hozták meg az Európai Unióval kapcsolatos nagyon komoly és súlyos döntéseket. A város minden nap szerepelt ez alatt az idő alatt az európai és a világsajtóban. A kastély képe, Gödöllő neve és a döntések együttese alkotta azt a folyamatos információt a világ részére, amiben azért mi is benne voltunk. Hogy mit hozott ez a városnak? Elsősorban nem pénzt, nem aktuális forrásokat, hanem lehetőséget a jövőt illetően azzal, hogy a város neve ismerté vált. Amikor Brüsszelben járok, mai napig is többször hallom azt, hogy Gödöllő, illetve „Godollo” – és megköszönik ezt a fél esztendőt. Az elnökség fél éve alatt került megrendezésre az ASEM csúcstalálkozó (Ázsia–Európa külügyminiszteri találkozó) – és ez volt a legnagyobb rangú rendezvény. Ennek keretein belül ültettünk japáncseresznyefákat az Alsóparkba, meghívtuk azon országok nagyköveteit, akik az ASEM- találkozónak részesei. Ők egy-egy fát ültettek el szolidaritásként, ami éppen akkor Japánban történt. Ezt nagyon szép gesztusként értékelték a japánok. Itt került megrendezésre a pénzügyminisztereknek a tanácskozása. Akkor volt éppen Portugália bajban. Azóta nagyon sok ország van sajnos bajban, de a portugáliai megoldást, azt a gödöllői megoldásnak szokták emlegetni. Vagy megemlíthetjük a védelmi miniszterek találkozóját, ahol itt volt a NATO főtitkára, és ahol pont a líbiai forradalom kirobbanása kapcsán kellett állást foglalni, és ez is megint itt dőlt el. A Régiók Bizottságának elnökségi tagjaként meghívtam a Régiók Bizottsága elnökségét és EPP-frakcióját egy kétnapos ülésre. Nagyon jó dolgokról tudtunk tanácskozni. Brüsszelben, a Régiók Bizottsága épületében pedig egy kiállítás keretein belül mutatkozott be Gödöllő, ahol az uniós elnökségi helyszíneket, a város értékeit tudtuk bemutatni, és egy kis kulturális műsorral is kedveskedtünk. Ez a kiállítás elvándorolt a testvérvárosainkba is. A fél év zárásaként pedig egy testvérvárosi fesztiválnak tudtunk otthont adni. Erre pályázati kereteken belül találtunk forrást, és Gödöllő testvérvárosai kulturális program keretein belül tudtak nekünk gödöllőieknek és egymásnak is bemutatkozni. Itt voltak a testvérvárosok polgármesterei, egész komoly diplomáciai értéke volt ennek az együttlétnek. A fesztiválon belül alkalmat tudtunk arra keríteni, hogy az Alsóparkban a testvérvárosainkról egy-egy sétányt nevezzünk el, majd avattuk fel a testvérvárosi irányjelző táblákat, amin rajta van mindegyik testvérváros, és az is, hogy milyen messze van Gödöllőtől. Ennek kapcsán szeretném ismét megköszönni Gödöllő városának, hogy segített abban, hogy jó házigazdák lehettünk, és ezzel is emeltük az uniós elnökség rangját és fényét.
– Az elnökség alatt városunk kulturális csoportjai is bemutatkozhattak. Gödöllőn mindig is fontos volt a kultúra támogatása, és talán elmondhatjuk, hogy a város egyre nagyobb hangsúlyt helyez rá. Idén barokk évet rendezett a város. Hogyan értékeli ennek a sikerét?
– Mária Terézia 260 évvel ezelőtt látogatott Gödöllőre, Grassalkovich I. Antal, a kastély építtetője pedig 240 éve halt meg. Ennek kapcsán határoztuk el, hogy ebben az esztendőben, rájuk is emlékezve a barokk kultúrának igyekszünk otthont adni, és az összes kulturális csoport részvételével sikerült ezt a több mint harminc rendezvényt lebonyolítani, amivel szintén ki tudtunk lépni a város határain kívülre. Azt gondolom, az, hogy a látogatottsága ezeknek a rendezvényeknek nagyon nagy volt, hogy egy picit meg tudtuk pezsdíteni az idegenforgalmat, hogy a kultúra kapcsán a saját csoportjaink aktív részvételével el tudtunk jutni az ország és Európa más pontjaira ezekkel a programokkal, ez önmagáért beszél. Ennek kapcsán került Gödöllőre a Mária Terézia-szobor, alkották meg a Mária Terézia és a Grassalkovich tortát. Nagyon szép üzenete volt ennek az esztendőnek, hogy a gödöllői kulturális műhelyek és csoportok együttes döntésének volt az eredménye egyik vagy a másik rendezvény. Nagyon jó volt a látogatottság, teltházas rendezvények sorozatának voltunk tanúi, és ennek a sikernek a következtében arról döntöttünk, hogy a következő esztendőben is kulturális tematikus év formájában igyekszünk összehangolni a kulturális műhelyeknek a munkáját. Együttesen erősebbek vagyunk, és azt határozta el ez a kis csapat, hogy 2012-ben a „Híres hölgyek Gödöllőn” című tematikus év kerül megrendezésre. Összeálltak a programok, természetesen benne lesz Mária Terézia és Erzsébet királyné, de sokan mások is – például Blaha Lujza, Léda, vagy a művésztelep női alkotói – akik Gödöllőhöz valamilyen formában kötődnek, és általában a hölgyek, akik az életünk meghatározó részét mégis-csak kitöltik.
– A város képe is jelentős változáson ment át. Elkészült az új főtér, és a Norvég Alapnak köszönhetően számtalan műemlék, köztük – ahol most beszélgetünk – a Királyi Váró is.
– A fejlesztések befejezése, illetve lebonyolítása volt a harmadik nagy kihívás ebben az esztendőben. Ennek keretein belül ez a fantasztikus épület is felújításra került. Nekem ez azért is jelent többet az átlagosnál, mert 14 és 18 éves korom között, amikor Aszódra jártam gimnáziumba, nem kevés időt töltöttem itt el. Mi diákok, együtt vártuk a vonatot, nagyon hideg volt, bár volt itt egy cserépkályha, amit időnként befűtöttek. De ez a változás, ami ezzel az épülettel történt, az maga a csoda. Fantasztikus környezet, fantasztikus miliő! Azt gondolom, hogy üzenetértékű mindenki számára, és újabb lehetőség részben a kulturális, részben a turisztikai terek bővítésére. A Norvég Alapból finanszíroztuk az Alsópark fősétányának felújítását, az új Világfa felépítését, az Erzsébet-park, az Erzsébet-szobor felújítását, vagy például a máriabesnyői templom mellett lévő filagória, és a körülötte lévő park felújítását. Tehát számos más fejlesztés is megvalósult, ami még komplexebbé tette ezt a hihetetlen dinamikus fejlesztési ütemet, és amivel a város képe, közösségi terei nagyon sokat változtak. És persze a főtér is, ami most már nem csak újdonságként van jelen a város életében, hanem belaktuk. Úgy mondtam az átadó ünnepségen, hogy ez tulajdonképpen a város nappalija. Találkoznak itt felnőttek, fiatalok, nem gödöllőiek is, programoknak tudunk otthont adni. A Múzeumok Éjszakája jó példa arra, hogy egyszerűen megtelt ez a hatalmas tér, mondhatjuk úgy is, hogy teltházas volt ez a rendezvény. Betölti ma már azt a szerepet Gödöllő életében, amit az elképzelések szerint vártunk. Ezzel párhuzamosan a Művészetek Háza is elkészült. Az uniós elnökség sajtóközpontja volt, ma már újra a kultúra fellegvára. Azt gondolom, hogy aki járt benne, és megnézett egy-egy programot, az szívesen visszatér. Nem csak azért, mert magas színvonalú kultúrával tudjuk segíteni a közösségteremtést ennek a háznak a keretein belül, hanem azért, mert például van egy nagyszerű kávézója, ami szintén egy újabb helye az emberi kapcsolatok bővítésének.
– Említette az Alsópark felújítását. Minket, gödöllőieket nagyon érdekel, hogy mi lesz a Testőrlaktanya sorsa.
– Nagyon szeretnénk, hogy ha felújításra kerülne, de egyelőre nem látom ennek a forrását. Nem nagyon látszanak olyan pályázatok, amikre most lehetne pályázni. Bízom benne, hogy sikerül valami olyan megoldást találni, ami az ehhez szükséges forrást előteremti. Nem feltétlenül pályázat. Önkormányzati pénz valószínűleg csak nagyon korlátozottan fog rendelkezésre állni, viszont elképzelhető olyan intézet, vagy alapítvány ide telepítése, aki a felújítási költségeket vállalja, és részben mondjuk az épületet használja. Ma még, ezzel kapcsolatban konkrétum nincs.
– Az idei év tehát sok pozitívumot hozott. A Magyar Önkormányzatok Szövetsége elnökeként sokat hallottuk Önt nyilatkozni az önkormányzatiság védelméért, vagy az iskolák önkormányzati kézben maradásáért. Mi várható ön szerint jövőre?
– Itt egy picit fáj a szívem, mert nem sikerült az, amit szerettem volna. Ma már a döntések után vagyunk: az önkormányzat nem lehet az iskola fenntartója, csak üzemeltetője az új törvény alapján, s ez azt fogja jelenteni, hogy gyakorlatilag a szakmai munkába, az intézményvezető kiválasztásába, a szakmai költségek összeállításába, a kultúrát és a sportot iskolába integráló programokba nem vehetünk részt. Marad az üzemeltetés, amennyiben a város kéri. Az üzemeltetés saját forrásból, ez fogja jelenteni nyilván a mosdó kitakarítását, a meszelést, és adott esetben a homlokzat felújítását. Kikerül a város mindennapi életéből az iskola, és ez óriási veszteség nem csak Gödöllőnek, minden településnek. Nagyon-nagyon sok pénzt öltünk az intézmények felújításába. Ez a városnak iszonyatos költsége volt, és azt gondolom, hogy ha ez most elkerül, mint tulajdon – márpedig a nemzeti vagyonról szóló törvény alapján úgy tűnik, hogy a feladatellátáshoz szükséges intézmény-rendszert is az állam államosítani fogja – akkor egy hatalmas nagy veszteség éri a várost! Nem szólva arról, hogy mondjuk a Damjanich iskola felújítását bizony hitelből valósítottuk meg, ami után nagyon komoly ÁFA-befizetésünk volt. És miközben mi még törlesztjük az adósságot, már a vagyon, és a tulajdon sem lesz itt. Ezt nem lehet elfogadni! Bármennyire is lezárult a törvény vitája, és a módosító javaslatok elfogadásán is túl vagyunk – mégis azt gondolom, hogy tovább kell küzdenünk azért, hogy ha valaki tudja működtetni az iskoláját, hogy ha valaki eddig bebizonyította, hogy jó helyen van az ő kezében az iskola működtetése, akkor azt visszakérhesse. A Magyar Önkormányzatok Szövetsége az elmúlt hónapokban az aktivitásai kapcsán az önkormányzati törvény módosításával kapcsolatos kérdéseket fogalmazott meg. Ez részben érinti Gödöllőt, ilyen például a járási hivatalok visszaállítása, ami mint elv, nem elfogadhatatlan, hiszen a kormányhivatalok, mint területi államigazgatási szerv, és a járási hivatalok, mint térségi államigazgatási szerv, azt gondolom az állami feladatok ellátására alkalmas lehet, ha az jól van előkészítve, és jól fog működni. De fél év alatt ezt nem lehet megcsinálni. Gyakorlatilag a tervek alapján 2012 közepétől, legkésőbb végén ezeknek már működő hivataloknak kell lenni. Gödöllő önkormányzatánál negyvennégyezer ügy van egy évben. Ezeknek az ügyeknek az átvételére, a folyamatos kezelésére ennyi idő egy ilyen átadás-átvétel kapcsán nem elegendő. Azt gondolom, az lehetett volna egy kompromisszum, hogy öt, hat, év alatt kivezetni a mostani rendszert, és beintegrálni egy újba. A harmadik ilyen nagyon lényeges dolog, amiben nem értettünk egyet: ez pedig a 2000 fő lakosú településeknél a polgármesteri hivatalok megszűnése. Ennek pénzügyi hozadéka nincs, kb. egymilliárd forint, viszont 2500-nál több települést érint. És ez azt jelenti, hogy azokon a kistelepüléseken, kisközösségekben nem lesz meg a megszokott szolgáltatás, s ennek következtében ezeknek a településeknek a lakói másodrendű állampolgárok lesznek. Úgy tűnik számomra, hogy a kistelepülések felszámolása megkezdődött, annak ellenére, hogy – az én véleményem szerint – a magyar kistelepülési rendszer, az a magyar kulturális örökség része. Ott még, a kisiskolákban, a kisközösségekben, megvannak azok a hagyományok, emberi kapcsolatok, ami a nagyvárosban már gyökértelenné válik s elvész, teljesen felszámolódik. Ott még van valami gyökere a magyar nemzeti értékeknek. Azt gondolom, ennek a felszámolása nagyon nagy hiányt fog jelenteni a magyar önkormányzati életben és a magyar nemzetstratégia tekintetében is.
– Az évzáró beszélgetésből természetesen nem maradhat ki a sport sem. Gödöllő pályázott a Világjátékok megrendezésére 2017-ben. Mikor várható döntés, és milyen sportfejlesztések várhatók?
– Ez megint egy hatalmas előrelépés volt ebben az esztendőben, hogy összeállt a világjátékokra való pályázat. Ugye ez a nem olimpiai sportágaknak a világméretű megmérettetése, ami mindig az olimpia után egy esztendővel kerül megrendezésre. Én, mint a Nemzeti Sportszövetség elnöke, kezdeményeztem, hogy ezt a pályázatot adjuk be. Ehhez persze kellett a Magyar Olimpiai Bizottság támogatása – kell a kormány támogatása és kell a rendező város támogatása, az pedig Budapest. Abba sikerült kis gödöllői lobbit bevinni, Buda-pest és Gödöllő pályázott együttesen. A pályázat beadásra került, itt volt a szemlebizottság, megfelelőnek ítélte meg a helyzetet, tehát Magyarország erre a nagy világversenyre alkalmas, erre a feltételek adottak. Nem kerül annyiba, mint egy olimpia, nem kell új létesítményeket építeni, hanem a meglévőkre telepítik rá. Hihetetlen nagy média visszhangja van, és nagyon sokan jönnek majd, kísérők, látogatók az események-re. Január közepén lesz a döntés Lausanne-ban. Ott még egy prezentációt kell bemutatnunk a döntőbírók előtt. Ezt követően, másnap lesz egy sajtótájékoztató keretén belül az eredményhirdetés. Ha ezt sikerül elhozni Magyarországnak, akkor egy óriásit léptünk előre, mert én nagyon szeretném, hogy Magyarország rendezzen olimpiát valamikor, de erre most nincs esélyünk.
– Tavaly ilyenkor Gödöllő elnyerte a Városimázs Díjat, ami azt jelenti, hogy rólunk jelent meg a legtöbb pozitív hír. Most pedig a gödöllői honlap nyerte a minőségi díjat. Fontos az állandó versenyzés?
– Ha tőlem kérdezi, aki harminc évet töltöttem el a páston és versenyző voltam: persze, hogy fontos a versenyzés. Az minden nap arra késztet bennünket, hogy ott legyünk a csúcson egyik vagy másik műfajban. Ez pedig a kommunikáció, ahol ezeket a díjakat adják. Akár a honlap, vagy a városimázs is arról szól. Szerintem, hogy ha nem foglalkozunk elég magas színvonalon ezzel a kérdéssel, akkor bármit csinálhatunk, nem vagyunk ott az emberek előtt. A nyilvánosság, az átláthatóság, az információ átadás, az ebben a világban elengedhetetlen. És ezt minél magasabb szinten űzi valaki, nagyban tudja segíteni, az ő munkájának elismertségét. Bármennyire dolgozhat jól egy település, mehet jól a gazdasága, fejleszthet, csinálhat nagyon jó rendezvényeket, ha ezt nem tudják az emberek, és ezek a kommunikációs csatornák nem működnek – legyen az bármelyike ezeknek –, akkor hátrányt szenved el. Fontos, hogy jól legyenek megtalálva az arányok, mert ha túlzott a kommunikáció, és nincs mögötte teljesítmény, akkor a lufi kidurran előbb-utóbb. De, ha jók az arányok, akkor azt gondolom, hogy elérte azt a célját, hogy egy nagyon jó bemutatkozása a településnek létrejöhet. Szerintem Gödöllő ezért is kapta ezeket a díjakat, mert ezeket az arányokat jól találta el, és magas színvonalon tudta közvetíteni a városról a történéseket és a várossal kapcsolatos információkat.
– Közeledik a karácsony, és hamarosan átlépünk 2012-be. Mit gondol, mire számíthatunk, hogyan fogunk élni az új esztendőben?
– Sajnos, erre a kérdésre túlságosan optimistán nem tudok válaszolni. Látjuk, hogy elég komoly bajok vannak. Ismert a nemzetközi és a hazai problémák sorozata, egzisztenciális problémák, szociális problémák és a gazdasági és pénzügyi világ válságos helyzete. Ebben a környezetben nem tudunk hatalmas nagy terveket szőni jövőre. A város a koncepciójában megfogalmazta, hogy az eddig elért szolgáltatásokat szinten kell tartani, s ebből ne vegyünk vissza. Sajnos itt az iskola tekintetében változások lesznek 2013-tól, és erre fel kell készülnünk. Minimális fejlesztést azért meg tudunk valósítani, de igazán az a lendület, az a dinamika, ami a 2011-es esztendőt jellemezte, ez most egy kicsit lassúbb lesz. Lehet, hogy nem is baj, lehet, hogy egy kicsit érdemes ilyenkor azokkal a kérdésekkel foglalkozni, ami a mindennapi életünket teheti komfortosabbá és biztonságosabbá és a későbbiek során erőt gyűjtve, majd a 2013-14-es esztendőben, nagyobb lendülettel, újra nekifogni a város fejlesztéséhez. Ebben a nehéz helyzetben még fontosabbak az emberi kapcsolatok. Talán így, karácsony tájékán egy picit költözhet béke a szívünkbe. Egy kicsit lehet a lelkünket is megtisztítani, és egy kicsit kirekeszteni ezt a kicsit zavaros és feszült világot. Azt kívánom mindenkinek, hogy ez legyen igazán az ünnep központjában. Természetesen nem megfeledkezve arról, hogy a karácsony az a Megváltó megszületése, és a Megváltó megszületésén keresztül az új élet kezdete, és ez a bensőséges, szeretetkapcsolat legyen az ünnep központjában. Ezekkel a gondolatokkal kívánok mindenkinek áldott karácsonyt, és nagyon boldog új esztendőt!