A Magyar Szabadság Napja ünnepi műsora

Nagy érdeklődéssel kísérve mutatták szombaton este Gödöllőn a Magyar Szabadság Napja ünnepi műsorát, a "Honfoglalás, a szabadság legyél Te magad!" című darabot az alsóparki Világfánál felállított színpadon. Az előadást megelőzően dr. Gémesi György polgármester mondott köszöntőt.


Jó estét kívánok Hölgyeim és Uraim!

Köszöntöm Önöket itt, a helyszínen és a Duna Televízió képernyője előtt a 23. alkalommal megrendezett Magyar Szabadság Napja alkalmából.
Megkülönböztetett tisztelettel köszöntöm Mádl Dalma asszonyt néhai köztársasági elnökünk feleségét és Antall Józsefné Klára asszonyt néhai miniszterelnökünk feleségét.
Köszönöm, hogy évről évre eljönnek és együtt ünnepelnek velünk.

1991. június 19-én több évtizedes itt tartózkodás  után hagyta el az utolsó szovjet katona Magyarország területét és azóta nincsenek hazánkban idegen megszálló csapatok.

Azóta minden esztendő június utolsó hétvégéjének szombatján, a 2001-ben megalkotott törvény szerint is itt, Gödöllőn, a Világfa előtt ünnepeljük a Magyar Szabadság Napját azt, hogy Magyarország független, szabad állam.
Az elmúlt 22 esztendőben a magyar történelem egy-egy korszakának felelevenítésével emlékeztünk meg a magyar szabadságról.
Arról a szabadságról, amiért oly sokan áldozták fel egzisztenciájukat, családjukat és életüket. Arról a magyar szabadságról, mely nemzetünk évszázados vágya volt, és ami 1991-ben vér nélkül az ölünkbe hullott. Ki ne emlékezne az akkor megjelent nagy népszerűséget aratott "Tavarisi Konyec " plakátra. Ki ne emlékezne arra az eufóriára, mely mindannyiunkat eltöltött akkor.

Azt gondoltuk és joggal reméltük, hogy az 1990-ben lebonyolított első szabad választások és a megszálló szovjet csapatok távozása után lezárult egy korszak a magyar történelemben és valami egészen új kezdődik el ebben a hazában. Vége az elnyomásnak, vége a félelemnek, vége a visszafojtott gondolatoknak, érzéseknek és érzelmeknek, vége annak, hogy körül kell néznem, amikor valamit mondok, nehogy meghallják és vége annak is, hogy valahol valakik eldöntik, mehetek-e világot látni vagy nem. Vége a kettős beszéd kényszerűségének, nem kell félnem, hiszen szabad vagyok. Még ma is borsózik a hátam, amikor azokra az időkre gondolok, mert nagyon jó volt megélni.
Hálát adok a Jó Istennek, hogy láthattam azon sokak örömét, tekintetét és mosolyát, akik mérhetetlen boldogsággal nyugtázták - ezt is megéltük.
Aztán mintha szép lassan megkopott volna ez az euforikus érzés, mintha elfelejtettük volna a korábbi évek vágyait, küzdelmeit és egyre inkább teret nyert egy a mindennapi életünk részévé vált napi küzdelmekkel teli, az érdekek közt egyensúlyozó politika. E közben pedig egyre inkább háttérbe szorult az értékalapú közéleti szerepvállalás.
Az érdekek és értékek korábbi és korrekt egyensúlyának megbomlása szép lassan elkoptatta a szabadság rendszerváltó örömét. Hova tűntek az akkor megfogalmazott gondolatok, eszmék, hová lett a szabadság euforikus érzése?
Ezek után felmerül a kérdés, szükséges-e a Magyar Szabadságot ünnepelni vagy vegyük úgy, hogy nem kell róla beszélni, hiszen úgy gondoljuk, hogy mindennapi életünk természetes része. Valóban?? Mindennapi életünk része??

Az elmúlt 22 esztendő arról győzött meg, hogy újra és újra meg kell fogalmaznunk, mit értünk Magyar Szabadságon, pontosabban van-e és ha van, mi az üzenete ennek a napnak. Elmúltak-e a megszálló csapatok távozása előtti szabadság kapcsán oly sokszor megfogalmazott félelmeink? És ha nem múltak el, akkor hol és miként szólunk róla?
És mit mondunk az utánunk jövő nemzedéknek a mai Magyar Szabadságról…… vagy mondunk e nekik egyáltalán valamit?
Miként leszünk méltóak a magyar történelem nagyszerű szabadságharcosaihoz.... hogyan tudunk jó szívvel emlékezni rájuk, ha nem emeljük fel szavunkat a szabadság kapcsán, ha az szükséges.. Hogyan jöhet vissza a" TAVARISI KONYECES""-es eufória??

Mert szeretném gondolni, volt értelme a rendszerváltoztatás utáni kikínlódott 23 esztendőnek, szeretném érezni ma is az akkor sokunkban meglévő tiszta, egyéni érdekeket háttérbe szorító elszántságot, erőt és hitet, mert jó volt azt hinni, hogy mi is hozzátettünk egy kicsit ennek a hazának az építéséhez.
Annak a Hazának az építéséhez, amihez elengedhetetlen volt az Antall József miniszterelnök által 1991-ben aláírt Varsói szerződés felbontása, és ami nélkül ma nem lenne Hazánk szabad, független állam.
És ez a szabad független állam ma is a mi Hazánk. Ellentmondásaival, küszködéseivel, küzdelmeivel, kínlódásaival, sikereivel, kudarcaival teli hétköznapjaival együtt is a mi OTTHONUNK.

A honfoglalás utáni több mint ezer esztendő után is fennmaradt, mert összekötöttek bennünket az érzéseink, a történelmünk, a nyelvünk, a tradícióink és a hagyományaink, a hihetetlen gazdag irodalmunk és zenénk és a világra szólót alkotó nagyjaink, a küzdelmeik, örömeink és bánataink összetartozásunk határon innen és túl, nemzeti ereklyéink, Himnuszunk és sorolhatnám tovább.
Nem tudtak elpusztítani bennünket idegen hatalmak. Akkor sem, ha volt köztük, aki mint tudjuk százötven éven keresztül "vendégeskedett" nálunk.
Mindig megvoltak azok a közös értékeink, amelyek szétválaszthatatlanul összetartottak bennünket még azokban a nagyon nehéz időkben is.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!  
A vérszerződéssel megpecsételt Honfoglalásnak ma is megvan az aktuális üzenete. Egy összefogásra, hosszú távú, értékekre alapozott "új Honfoglalás" lehet a kis közösségek újra építésének záloga...
És ezek, az újra épített kis közösségek képezhetik egy valódi, értékekre épülő hiteles és versenyképes szabad Magyarország építő köveit.
Ez természetesen nem megy magától. Ezért újra és újra kegyetlen sokat kell dolgoznunk és nem feladni az 1989-90-ben lefektetett alapelveket, melyek bár sok-sok kompromisszummal, mégis konszenzussal lettek elfogadva és megteremtették egy demokratikus berendezkedésű jogállam alapjait.

Felelősségünk és hazafiként kötelességünk óvni, védeni, ápolni és építeni az ezen alapon megteremtett Magyar Szabadságot, mint ahogyan több mint ezer esztendővel ezelőtt elfoglalt Honunkat is.
Ahogyan Wass Albert írja:
"Örökre való kötést tettünk veled, magyarok földje, ...kötést tettünk és megpecsételtük azt vérrel és verejtékkel, Vérünkkel érdemeljük ki ezt a hazát, és verejtékünkkel tartjuk meg Magyarnak. Bármennyi vért és verejtéket kívánjon tőlünk ez a föld, nem panaszkodunk miatta."
Valóban ne panaszkodjunk, hanem tegyük a dolgunkat, higgyék el, van értelme és lesz eredménye.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim. Fogadják szeretettel a Magyar Szabadság Napja ünnepén Koltay Gergely és Szűcs István: „HONFOGLALÁS A szabadság te legyél magad!” című darabjának bemutatóját.
Boldog, békés Magyar Szabadságot kívánok Mindannyiuknak.
Köszönöm, hogy meghallgattak.
Videó: http://www.youtube.com/watch?v=BcG5JJDHSGY&feature=youtu.be

 

 

 

 

 


 

 

 

 

 

 

(c) Tatár Attila és Reményi Krisztián felvételei