Bátrak és erősek voltak - városi ünnepség az 1956-os forradalom évfordulóján
Vajon mi változott meg október 23-a reggelére? Valami olyasmi, amit már nem lehetett visszatartani, nem lehetett elfojtani, nem lehetett figyelmen kívül hagyni. Egy olyan érzés vált meghatározóvá, amely az embereket cselekvésre, az elnyomás elleni harc felvételére, az akkor mindennél fontosabb szabadság megszerzésére késztette – mondta ünnepi beszédében Tóth Tibor alpolgármester az 1956-os forradalom és szabadságharc emléknapján Gödöllőn, a Bezsilla villa udvarában tartott megemlékezésen.
A gödöllői hagyományoknak megfelelően több százan emlékeztek meg ma az 1956-os forradalomról és szabadságharcról. A hajdani nemzetőrség épületénél Tóth Tibor alpolgármester mondott beszédet, majd a Dózsa György úti temetőben folytatódott a megemlékezés. Itt Kiss Antal és Balázsovich András, 1956 két gödöllői áldozatának sírjánál tisztelegtek főhajtással az egybegyűltek.
Beszéde kezdetén Tóth Tibor Gyarmati Dezső, idén elhunyt háromszoros olimpiai bajnok vízilabdázó emlékeit idézte: „Ott, a menetben, egészen más volt. Nyílt arcok, s a szemekben valami olyasmi, ami tán évek óta soha. Tűnődés? Bizalom? Mentünk, olykor vezényszó nélkül is, énekelni kezdtünk és valahogy megváltozott körülöttünk a világ, a körút ezerszer látott részletei új fényt, más jelentőséget kaptak. A színek színesebbek lettek, a kontúrok határozottabbak, a szavak fontosabbak.”
- Miért özönlöttek az utcára békés tüntetőként a diákok? A választ ismerjük. Az emberek megelégelték a Rákosi rendszer által létrehozott ÁVH korlátlan hatalmát, a borítékolt ítélettel záruló koncepciós pereket, az esztelen és öncélú, tervgazdaságnak nevezett gazdaságpolitikát és az alacsony életszínvonalért és társadalmi feszültségért felelős diktatórikus kommunista vezetést – állapította meg az alpolgármester. – Elkeseredés, megalázottság és düh jellemezte a magyar társadalmat. Elkeseredés, mert néhány év kommunista kormányzás után kiszorultunk Európából. Megalázottság, mert az embereket hazug lelkes-éljenzésre késztették, függetlenül attól, hogy annak oka valódi vagy hamis, siker vagy éppen kudarc volt. Düh, hiszen úgy tűnt, hogy a gondos tudatossággal felépített rendszer lebontásához még hozzáfogni sem érdemes, a diktatúra fala rendíthetetlenül áll.
Vajon mi változott meg október 23-a reggelére? Valami olyasmi, amit már nem lehetett visszatartani, nem lehetett elfojtani, nem lehetett figyelmen kívül hagyni. Egy olyan érzés vált meghatározóvá, amely az embereket cselekvésre, az elnyomás elleni harc felvételére, az akkor mindennél fontosabb szabadság megszerzésére késztette.
Józsué könyvében ezt olvassuk „Légy bátor és erős!”
Az utcára vonuló fiatalok, mintha ismerték volna Józsué könyvének szavait, bátrak és erősek voltak! Olyanok, akik félelmüket maguk mögött hagyva kiálltak a maguk és honfitársaik szabadságáért. Akik tudták, mit akarnak és azt cselekedték, amit hitük és lelkiismeretük diktált; megalkuvás nélkül, felelősséggel, de a következményekkel számolva, ha kellett, életük feláldozásával.
Tóth Tibor arról is szólt, hogy 1956 októberében a gödöllői egyetemi ifjúság is hitt önmagában, bátor és erős volt és elhozták a szabadság reményét városunkba is. Az utcákon felvonulva hirdették a nemzet függetlenségének, szabadságvágyának eszményét. A nagy forradalmakhoz hasonlóan a gödöllői események sem maradtak véráldozat nélkül.
- Mi, gödöllőiek október 23-án egyszerre emlékezünk 1956 nemzetközi szinten is páratlan cselekményeire és hajtunk fejet városunk hőseinek tettei előtt. A hőseink tiszteletére ültetett fenyőfánál és a kopjafánál minden évben együtt, békésen tisztelgünk Balázsovich András, Kiss Antal és gödöllői egyetemisták előtt, akik a forradalom, szabadságharc és az azt követő megtorlás hősi áldozatai voltak.
Az akkori nevén Agrártudományi Egyetem forradalmi bizottsága röpiratában a következőképpen fogalmazott az október 23-át követő napokban.
„1956 október 23-án délután az egyetemi ifjúság az 1848-as márciusi ifjúság hagyományaihoz méltóan nyílt tüntetéssel elindította azt a harcot, amelynek célja a mindenki számára független, demokratikus Magyarország megteremtése.
A szabadságharcosok fegyverei a mai napon megszabadították a Nagy Imre vezetésével megalakult új Nemzeti Kormányt, az ÁVH és a szovjet haderő közvetlen nyomásától.
Bízunk abban, hogy a fegyverek elhallgatásával a Nemzeti Kormány képes lesz arra, hogy azokat a követeléseket, amelyek a nép igazi érdekeit fejezik ki, valóra váltja.
Bízzatok abban, hogy a szabadságharcosok vére nem folyt hiába, de ha kell tovább harcolunk, amíg célunkat el nem érjük.„
- Bár október utolsó napjaira úgy tűnt, hogy győz a forradalom és az orosz katonák kivonulásáról szóló tárgyalások el is kezdődtek, november 4-én a szovjet csapatok támadást indítottak Budapest ellen – idézte tovább a történteket az ünnepség szónoka. - Nagy Imre 5 óra 20-kor elmondta élete utolsó szabad megnyilatkozású beszédét. A csapatok harcban álltak - remény és esély nélkül a gigantikus túlerővel szemben. November 11-ig. Ekkor véget értek mindenhol a harcok, a szabadságharc elbukott!
1956. október 23-án azonban egy összetartó, hazájára büszke közösség született, mely időtlenül képes összekovácsolni a nemzetet. 1956 üzeni számunkra, megerősítve Józsué könyvének szavait, hogy egy ilyen öntudatos közösséget csak bátor, erős, önmagukban hívő emberek képesek felépíteni. Olyanok, akik képesek áldozatot hozni, lemondani a többiekért. Napjainkban mégsem kényelmesedhetünk el. Figyeljünk egymásra, őrizzük a szabadságot, melynek jelentőségére már Márai Sándor is figyelmeztet:
„Nem érti ezt az a sok ember,
Mi áradt itt meg, mint a tenger?
Miért remegtek világrendek?
Egy nép kiáltott. Aztán csend lett.
De most sokan kérdik: mi történt?
Ki tett itt csontból, húsból törvényt?
És kérdik, egyre többen kérdik,
Hebegve, mert végképp nem értik –
Ők, akik örökségbe kapták –:
Ilyen nagy dolog a Szabadság?”
Igen, kedves barátaim, ilyen fontos a szabadság! - zárta gondolatait Tóth Tibor.
Az ünnepi beszédet követően a Club Színház tagjai idéztek el a forradalom eseményeit a kortársak hangján. Műsorukat Halász Tibor és Halász-Völgyi Katalin állította össze.
Az eseményen közreműködött a Gödöllői Városi Fúvószenekar.
(c) Tatár Attila felvételei