Jelentősen bővül az aranysakál-állomány Magyarországon
Az aranysakál a kilencvenes évek elején bukkant fel újra Magyarországon, az állományt mára már 8800 körülire becsülik, és bár az állatok elsősorban pockokra vadásznak, károkat okoznak a vadállományban is. Heltai Miklós, a Szent István Egyetem VadVilág Megőrzési Intézetének igazgató-helyettese az MTI-nek elmondta, hogy az aranysakál élőhelyeinek visszaszorulása és az irtás miatt Bulgária kivételével egész Európában kipusztult az 1940-es évekre. Bulgáriában 1961-ben védetté nyilvánították, és mivel jól alkalmazkodik, gyorsan szaporodik, a 90-es évek elején a Duna és a Dráva mentén ismét felbukkant az országban. Azóta az északabbra fekvő tájakon is egyre gyakrabban látni a szürkületkor zsákmány után induló, falkában vadászó aranysakált. Rejtőzködő életmódja, óvatossága miatt viszonylag kevés példányt ejtenek el. Az aranysakál egész évben vadászható, de mérgezni nem lehet, csak csapdázni.
A rókánál nagyobb, 10-15 kilós őshonos ragadozó a jugoszláviai háború
nyomán jelent meg délen, mára azonban az északi megyékben is
megtalálható. Az Országos Vadgazdálkodási Adattár szerint 14 évvel
ezelőtt 59 aranysakált ejtettek el, a tavalyi vadászidényben már
1813-at.
Természetes ellensége a farkas, de tőle Magyarországon nem
kell tartania. Az évi 4-5 utódot nevelő aranysakál elsősorban pockokra,
egerekre vadászik, de képes az őzgidát, a vaddisznó malacát is megfogni.
Élőhelyéről a rókát is kiszoríthatja. Az embert azonban kerüli, nem
jelent veszélyt a kirándulókra - jegyezte meg Heltai Miklós.
Borsodban
eddig nem bukkantak nyomára, Komárom-Esztergom, Fejér és Heves megyében
sem számottevő az állomány, Nógrád megyében pedig eddig egyetlen
példányt lőttek. Veszprém megyében sem okoz egyelőre jelentős károkat a
populáció, ahogy Vas megyében sem.
Tolna megyében azonban gyorsan nő a
számuk. A megyei kamara titkára, Király István szerint leginkább a
mezei nyúl, fácán, esetleg az őzgida állományt csökkenti. A bogyiszlói
Dunagyöngye Vadásztársaság vadászmestere, Ezer Csaba pedig arról számolt
be, hogy az utóbbi időben lakóházak közelében is láttak aranysakálokat.
Úgy vélte: az apróvad- és őzállomány a vesztese a faj megjelenésének, a
6000 hektáros vadászterületen már nincs olyan rész, ahol ne tűnne fel.
Idén a mezei pocok inváziója miatt nagyobb részt rágcsálókkal
táplálkoznak, ezért több őzet látni a vadászterületen.
Győr-Moson-Sopron
megyében is egyre több az aranysakál, 4-5 példányt ejtenek el évente -
mondta Orbán Henrik, a megyei vadászkamara titkára. Nagyobb, öt-tíz
példányos populációról a Hanságban tudnak. Ez az a létszám, amellyel már
hatékonyan tud falkában vadászni. Arra, hogy nemcsak visszatelepült
egyedek élnek itt, az is utal, hogy fiatal, már bizonyosan a megyében
született példányokat is ejtettek el. Főként nem a zsákmányolás miatt
van probléma a fajjal, hanem azért, mert vadászati stratégiája olyan
stresszt okoz az állatoknak, hogy menekülni kezdenek a területről -
mondta.
Somogy kiváló élettér az aranysakálnak, ahol 1995-ben
ejtették el az első példányt, az elmúlt vadászati idényben már 650-et
lőttek le - mondta Kemenszky Péter, az Országos Magyar Vadász Kamara
megyei titkára, aki arról is beszámolt, hogy a Szent István Egyetem és a
Kaposvári Egyetem együttműködésével kutató programot indítottak, hogy
többet megtudhassanak a fajról.
Baranya megyében körülbelül tíz éve
nő erőteljesen a nádi farkasnak is nevezett állatok száma. Becslések
szerint több mint kétezer egyed él itt - mondta Papp János András megyei
vadászati és halászati főfelügyelő. Elsősorban a vaddisznó, az őz és a
gímszarvas fiatalabb egyedeit tizedelik. Hozzátette: a vadászok
becslései alapján az őzgida-állomány 50, a vaddisznómalac-állomány 10
százalékkal csökkent miattuk, de rejtett életmódja miatt nehéz elejteni
őket, így a csapdázás az egyetlen jó, és legális megoldás a gyérítésre.
Zala
megyében a napokban egy szukát és egy kölyköt lőttek ki hivatásos
vadászok - mondta Páll Tamás, a Zalaerdő Zrt. vadászati felügyelője. Már
nem magányosan kóborolnak, hordákba tömörülnek és úgy szerzik
zsákmányukat. A vadászok szerint az őzszaporulatot tizedelik, mert a
megyében apróvadat, fácánt, vadnyulat nem sokat találnak. Páll Tamás
elmondta, egyelőre nem tudni, terjesztenek-e a rókákhoz hasonlóan
veszettséget vagy galandférges fertőzést, mert ezek az emberre is
veszélyesek lehetnek.
Békés megyében az ártéri területeken, a közeli
erdőkben és a háborítatlan pusztákon figyelhető meg a faj egyre nagyobb
számban. Dian János, a Nagyrátai Vadásztársaság fővadásza elmondta, hogy
az egymást hívogató sakálok üvöltése húsz évvel ezelőtt ismeretlen volt
a térségben, de ma már nappal is hallható. A mezei nyúl és az őzek
száma 15 év alatt mintegy 20-30 százalékkal csökkent. A mezei nyúl éves
terítéke másfél évzized alatt ezerről 150-re esett vissza.
Veprik
Róbert, a Szegedi Vadaspark igazgatója beszámolt róla, hogy Csongrád
megyében a közelmúltban bukkant fel a Tisza-Maros-szögben, a Fehér-tónál
és Szeged-Kiskundorozsmán is. Csapatban elejtik az őzgidát, a
szarvasborjút és a vadmalacot is. A megfigyelések szerint, míg az egyik
ragadozó a nőstényt támadja meg, a másik a fiatal állatot ragadja el,
azt azonban szavai szerint vizsgálni kell, összefüggés lehet-e bizonyos
területeken az őzállomány csökkenése és a sakál megjelenése között.
Az
aranysakál Kecskemét vonzáskörzetében már komoly veszélyt jelent a
vadállományra - mondta Szigeti Béla, a megyei vadászkamara alelnöke. Az
őzgidák pusztítása már látszik az állományon, különösen ott, ahol nem
védekeznek hatékonyan az aranysakál ellen.
Szendrei László, a
Debreceni Egyetem egyetemi adjunktusa elmondta, Hajdú-Bihar megyében
2007-2008-tól jelent meg a megyei lelövési statisztikában először a faj.
forrás: MTI