Városi megemlékezés

Az egykori Nemzetőrség udvarán lévő ’56-os emlékműnél koszorúzással kezdődött október 23-án délután a gödöllői városi megemlékezés. A kopjafánál az önkormányzat, a városi intézmények, a pártok és a civil szervezetek képviselői helyezték el az emlékezés virágait. Gödöllő önkormányzata nevében dr. Gémesi György polgármester, dr. Nánási Éva címzetes főjegyző és Gyenes Szilárd alpolgármester koszorúzott.




A megemlékezés ünnepi műsorára a főtéren került sor, ami hagyományosan a Gödöllői Városi Fúvószenekar térzenéjével vette kezdetét. A rendezvényen Gémesi György mondott beszédet, majd Hová röpülsz? címmel, zenés irodalmi összeállítás hangzott el Mészáros Beáta, a Garabonciás Színtársulat vezetője, Nagy Zoltán a Garabonciás Színtársulat tagja, Szita Eszter népdalénekes, Rehorovszky Gábor (szintetizátor), Molnár Balázs (ütőhangszer), valamint a Gödöllői Damjanich János Általános Iskola énekkara - szólót énekelt Kiss Kamilla és Cseh Péter – közreműködésével. A műsort Mészáros Beáta, a Garabonciás Színtársulat művészeti vezetője állította össze.
A megemlékezés hagyományosan a Dózsa György úti temetőben a forradalom gödöllői áldozatainak, Kiss Antal és Balázsovich András sírjának megkoszorúzásával ért véget.

Dr. Gémesi György, Gödöllő polgármesterének beszéde:

"Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Köszöntöm önöket az 1956-os forradalom és szabadságharc hatvanadik évfordulója alkalmából.
Köszönöm, hogy eljöttek együtt emlékezni '56 hőseire.

Nem provokációtól sem mentes utcai zavargásokkal, nem rendőri túlkapásokkal, de nem is síppal és dobbal, hanem őszinte érzésekkel, tisztelettel és méltósággal jöttünk emlékezni.
Emlékezni a bátrakra, akik egzisztenciájukat nem féltve, kockára téve saját és családjuk biztonságát, kimondták: ELÉG VOLT!!!

"Szavakba öntötték az elégedetlenséget, kimondták a kimondhatatlant. Kimondták: elég volt a hazugságok kényszeréből, elég volt a légvárakra épített gazdaságból, a kiszolgáltatott társadalomból, a fenntarthatatlan termelésből, az örökös hiányból, a mindenhová beszivárgó zsarnokságból" – fogalmazta meg Áder János köztársasági elnök néhány nappal ezelőtt, a Magyar Egyetemisták és Főiskolások Szövetsége 1956. október 16-i megalakulása alkalmából rendezett emlékezésen elmondott beszédében, Szegeden.

Eljöttünk emlékezni a forradalom és a megtorlás ismert és ismeretlen áldozataira, a börtönbe zártakra, a megkínzottakra, a meghurcoltakra és a kivégzettekre. Emlékezni a kegyetlen fájdalomra és a még ma sem teljesen begyógyult sebekre, a hatalom által kiváltott, emberi érzéseket is elfojtó félelemre.

Az elmúlt közel három évtizedben nyilvánosságra került tények alapján lassan megismerhetjük a magyar történelem egyik legtisztább forradalmának, annak leverésének, majd véres megtorlásának és az azt követő idők történetét; de a teljes, átfogó tisztázás igazán még ma sem történt meg, és sajnos azt gondolom, bizonyos okok miatt nem is fog.

Egyre több dokumentumot megismerve, hallgatva az érintettek visszaemlékezéseit, a forradalommal egyidősként, akkor élő, de az eseményeket nem átélőként is átérzem azok csalódottságát és szomorúságát, akik vártak egyfajta elégtételt. Nem bosszúvágyból táplálkozó számonkérést, hanem a megnyugvás és megbocsájtás feltételét jelentő bocsánatkérést.

Az emlékezés mellett mit üzen nekünk, ma élőknek '56 forradalma? Mennyire valósultak meg az akkori célok? Lehet-e párhuzamot vonni '56 és a jelen Magyarországa között?

"Nem merném azt mondani, hogy igaz világban élünk, nagyon sok okból hazugságok vesznek körül bennünket. Ezek, gyakran anyagi érdekből, és gyakran esetleg rövidlátó politikai haszonszerzésből születnek, vagy néha egyszerűen csak a bulvár által teremtett szép, új világ vesz bennünket körül. Manapság ugyan töltött fegyverek nincsenek az utcán, bár e tekintetben már nem vagyok annyira bátor, hogy ez így van, de az biztos, hogy a problémáink most is megvannak; ezeket az '56-os forradalom receptjével lehetne megközelíteni. A tettrekészséggel, az igazságkereséssel, felelősséggel a vezetők részéről, és összefogással" – mondta Szabó Gábor rektor a szegedi emlékezésen.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Rektor úr gondolai, melyekkel teljes mértékben egyetértek, erősítenek meg abban, hogy a mai "problémák" megoldása nem fegyverrel vívott forradalom formájában, hanem egy, a Józan Ész alapján megalkotott, egyre szélesedő, össznemzeti összefogáson alapuló, nemzeti minimummal lehetséges.

Egy olyan valódi Új Kezdet szükséges, ahol szilárd jogalapokon nyugvó, mindenkire egyformán vonatkozó, szakmai egyeztetések után elfogadott, tisztességes szándékból született új törvények kerülnek megalkotásra.

Ahol a korrupció és a gazdasági visszaélések elfogadhatatlanok, és azok elkövetői nem dicséretben, hanem valós büntetésben részesülnek.

Olyan új kezdetre, ahol elfogulatlan a bírói hatalom és az igazságszolgáltatás, ahol szakmai alapokon működő állami szervezetek és nyomozóhatóságok működnek. Ahol valóban működik a független magyar sajtó, és a sajtószabadsága nem csak álomkép. Olyan új kezdetre, ahol az államtól elkülönülő, függőségmentesen élő és szolgáló egyházak vannak. Ahol az életre felkészítő, politikai befolyástól mentes nevelő-oktató, felnőttképző intézmények léteznek.
Ahol mindenki számára elérhető, biztonságos egészségügy működik, s ahol az abban dolgozók tisztességes megélhetése biztosított.

Olyan Új Kezdet szükséges, ahol érvényesül a valódi önkormányzatiság, esélyegyenlőség és a vállalkozás szabadsága.

Olyan Új Kezdet, ahol az élet munkáját maguk mögött tudó, idős, beteg, magára hagyatottak esetében valódi szociális igazságosság érvényesül, ahol a fiatalok helyben maradását, önálló életvitelét elősegítő, a megélhetést, a családalapítást valóban támogató gazdasági és szociálpolitika valósul meg. Egy olyan új kezdetre, ami olyan országot teremt, ahol jól érzik magukat és ahonnan nem akarnak elmenni a fiatalok, hazájukat és családjukat hátrahagyva.
Olyan Új Kezdet szükséges, ahol a közhatalomban felhatalmazással lévőknek minden cselekedetükkel el kell számolniuk.

És végül, de nem utolsó sorban egy békeszerető, jogkövető, nemzetünk bűneiért és mulasztásaiért is bocsánatot kérni tudó, a történelemből tanulni kész Új Kezdet szükséges.
Ehhez az Új Kezdethez elengedhetetlen a meglévő értékekre épülő átfogó társadalmi megújulás, mely magába foglalja a széleskörű polgári, civil társadalmi és önkéntességben megnyilvánuló aktivitást, a közéleti stílusváltást, az együttműködő párbeszédet, a cselekvő lokálpatriotizmust, a kreativitást, a szakértelmet, a természeti és épített környezetünk hathatós védelmét.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Tudom, hogy egyre többen fogalmazzák meg 1956-hoz hasonlóan, hogy elég volt!!!
Én is ezekhez tartozom.
Nem a gyűlöletben, a fegyverben vagy az erőszakban hiszek, hanem a Józan Ész alapján megalkotott alternatívában.
Hiszek abban, hogy lehet valódi értékek alapján, tisztességesen és becsületesen egy nemzet sorsát irányítani. Ehhez igazi hazaszeretetre, hitre, bátorságra és természetesen összefogásra van szükség, csakúgy, mint 60 évvel ezelőtt.
1956 forradalmárjainak hite, bátorsága és hazaszeretete adjon erőt ahhoz, hogy letegyük azokat az alapokat, ami nélkül nem lesz se erkölcsi, se gazdasági felemelkedés, ami elengedhetetlen feltétele stabilitásunknak, versenyképességünknek Európában és a világban.

Isten áldja Önöket! Isten áldja Gödöllőt! Isten áldja Magyarországot!"