Kávéházi esték – Az alma meg a fája
Január 29-én két olyan személy volt a Kávéházi esték sorozat vendége, akiknek „kedvenc“ gyümölcse az alma. Hogy miért? A válasz az alábbi közmondásban rejlik: nem esik messze az alma a fájától. Nem esett messze Huszárik Kata, a népszerű fiatal színésznő, Nagy Anna színművész és Huszárik Zoltán filmrendező lánya és Remsey Dávid grafikusművész, a híres Remsey-család negyedik generációjának ifjú képviselője sem, hiszen mindketten a szüleik nyomdokaiba lépve próbálnak érvényesülni az életben. L. Péterfi Csaba vendégeiként vallottak többek között a pályaválasztásról, szüleik reakciójáról, múltról, jelenről és jövőről, jó pár anekdotával fűszerezve az estet, aminek zenei betétjeit Buka Enikő, a Chopin zeneiskola igazgatója, Fodor László és Lencsés Balázs adta elő. Sőt, még Huszárik Kata is énekelt...
Kezdetben sem Kata, sem Dávid nem szándékozott a szülők által kitaposott ösvényen lépkedni. Érdekes, hogy gyerekként mindketten régészek szerettek volna lenni, de aztán mégsem kerülhették el sorsukat. Egyiküknél viszont ez nem volt „egyszerű“. Ki gondolná, hogy éppen Nagy Anna tiltakozott kézzel-lábbal az ellen, hogy a lánya a világot jelentő deszkákat válassza?! Gyerekként az anyja direkt ritkán vitte színházba (ahogy Kata sem viszi a saját fiát, mert szerinte így helyes). Ennek ellenére nem sikerült a pályamódosítás, de azóta a mama is büszke Kata sikereire; ráadásul közös estjeik is vannak, amik nagy sikerrel futnak.
A Remsey-klánba születve Dávidot festőállványok, szövőszékek, rézkarcok, ecsetek és társaik vették körül, no meg olyan szülők (Remsey Flóra és Anti Szabó János), rokonok, akik csak a művészetnek éltek. Ennek ellenére soha sem erőltették, hogy ezt a pályát folytassa. De hiába, az a csodálatos légkör beszippantotta és egyenesen a Képzőművészeti Egyetemre repítette, ahogy Katát a Színművészeti Főiskolára.
Adódik a kérdés: ilyen vezetéknévvel könnyebb az előrejutás? Mindketten azt vallják, hogy önmagában a név nem elég, ha nincs tehetség és elhivatottság, akkor semmit sem ér az egész. Dávidban például gyerekkorában olyan elhivatottság dolgozott, hogy a szülei/rokonai által készített műveket „kiegészítette“, a saját képére formálta. A legemlékezetesebbnek egy baglyot ábrázoló kép bizonyult, amit filctollal tovább „tökéletesített“. A reakciót el lehet képzelni... Manapság a Szépművészeti Múzeum (és a hozzá csatolt számtalan intézmény) alkalmazott grafikusaként a vizuális megjelenésekért felelős, de emellett igyekszik a saját stílusát is a nagyvilág elé tárni (például egy gyerekkönyv illusztrátoraként is bemutatkozott már).
Egyébként Huszárik Zoltán posztumusz Kossuth-díjas rendező is sokat rajzolt lányának, már amikor felbukkant náluk. Nagyon tehetséges rajzoló volt, de nem árulunk el nagy titkot azzal, hogy inkább ritkábban jelent meg Katáéknél, míg sűrűbben. Intenzív életet élt, így a lánya elsősorban Nagy Anna mellett nőtt fel, aki a szülés után hét évre kivonult a színpad világából. Érdekesség, hogy az 1971-es Szindbád című filmben mindhárman szerepeltek: rendező, szereplő. És a szereplőben fejlődő magzat.
Különleges szimbiózisban él Huszárik Kata az anyjával. Gyerekként minden este 2-3 órát olvasott fel neki (például Othello); ez a tevékenység a mai napig is dívik náluk, kiegészítve az unokával, aki ugyanúgy élvezi, mint annak idején Kata.
Huszárik Kata nevét elsősorban a Hyppolit a lakáj című remake filmből ismerhetik az emberek, ami számára úgymond az áttörést hozta meg. A film után sorra jöttek a fotózások, interjúk, felkérések, stb. Egy idő után ekkor jött rá, hogy a csillogás csak pillanatnyi ideig tart, jobb, ha a földön marad az ember. A mai napig ehhez tartja magát.
A jövőre nézve a két vendég úgy nyilatkozott, hogy bőven vannak terveik, nem is kevés. Remsey Dávid álma, hogy a nagybátyjai, rokonai által lakott régi művészházat fel kellene újítani és a mai napig ott található tárgyakat a nagyközönség elé kellene bocsájtani.
Huszárik Kata vágya pedig az, hogy édesapjának, a Domonyban született filmrendezőnek a településen egy emlékházat (benne személyes tárgyakkal) hozzanak létre.
