Fel is út, le is út

Ismét egy fergeteges vígjátékot mutatott be a Cavaletta Művészeti Egyesület Ad Hoc Színháza. A Művészetek Háza színháztermében telt ház előtt vitték színre Georges Feydeau Fel is út, le is út című darabját.

A szerzőtől korábban már több darabot is láthatott a közönség, most azonban a francia színpadi szerző legfergetegesebb bohózatára esett Márton Danku István rendező választása.
Az ok egyszerű: ebben a lenyűgöző műben rengeteg lehetőség adódik a felhőtlen játékra, a csűrcsavaros cselekmény leleményes kibontására. Ahogy az Feydeau vígjátékaiban
megszoktuk, ez alkalommal is bőven akadt félreértés, ami persze bonyodalmak sorához vezetett.
A téma persze ezúttal is a pénz és a szerelem. Az állás nélküli, ám az adósságokban úszó Bois d’Enghien elhatározza, hogy sürgősen szakít szerelmével, a Párizs szerte híres énekesnővel, Lucette-tel, hogy feleségül vehesse Duverger bárónő lányát, akinek csinosságát, csak a hozománya múlja felül. D’Enghien persze nem az őszinteség híve,s ahogy történni szokott, a kezdeti kis hazugságokból először hógolyók, majd lavinák támadnak.