Nemzeti ünnep Gödöllőn
Hagyományosan Gödöllő főterén, a Szabadság téren kezdődött és a Petőfi szobornál koszorúzással, valamint a lovasok felvonulásával zárult a gödöllői március 15-ei megemlékezés.
Az ünnepi műsor kezdetén az Ella Attila által vezetett Gödöllői Városi Fúvószenekar térzenéje köszöntötte az érkezőket, majd Kelemen László: "Bécs várostól, nyugatról keletre..." című dalát hallhatták az egybegyűltek a Cimbaliband, majd Petőfi Sándor: Dicsőséges nagyurak című versét Gecse Gábor előadásában.
A megemlékezésen dr. Gémesi György polgármester mondott ünnepi beszédet:
“Tisztelt Hölgyeim és Uraim, kedves Barátaim!
Köszöntöm Önöket az 1848. március 15-ei forradalom 170. évfordulója alkalmából.
Köszönöm, hogy eljöttek, hogy EGYÜTT ünnepeljük a vér nélküli győztes forradalmat és emlékezzünk az azt követő szabadságharc hőseire, mindannyiunk közös hőseire. Március 15-ke nekünk magyaroknak bárhol a világon mindig ugyanazt az érzést jelentette.
Jelentette a szabadságot, a hazafiságot és az együvé tartozást, határon innen és túl. Nem megosztott, hanem összekötött, összetartott minket.
A márciusi ifjak, a 12 pont, a Nemzeti dal a politikailag legnehezebb időkben is erőt és kapaszkodót adott minden magyarnak, bárhol a világon.
Annak ellenére, hogy az aktuális hatalom sokszor próbálta, próbálja kisajátítani, átírni, képére formálni az ünnepet, az megmaradt a magyar szabadságvágy, a magyar szabadság legszebb szimbólumának.
A március 15-ei forradalomra való emlékezés mindig lehetőséget ad arra, hogy visszatekintve a 170 évvel ezelőtt megfogalmazottakra, feltegyük a kérdést, hogy azok megvalósultak-e?
170 év távlatából is mondhatjuk-e, hogy méltók vagyunk az 1848-49-es forradalom és szabadságharc hőseinek áldozatára.
Mondhatjuk-e, hogy mi is mindent megteszünk azért, amiért ők egzisztenciájukat, családjukat, életüket áldozták?
Vagy csak egy szabadnap számunkra, netán egy hosszú hétvége, vagy szép tavaszünnep látványosságokkal, netán jó alkalom a politikai egymásnak feszülések kinyilvánítására?
Önök tudják, hogy magam is többször fogalmaztam keményen, kritikusan ünnepi beszédeim alkalmából, amihez az 1848 márciusában megfogalmazottak adták az alapot.
A gondolataim igazodási pontjait soha nem az éppen aktuális, magát bal- vagy jobboldalinak tartó hatalomhoz való viszonyom, hanem az 1848. március 15-ei forradalom során megfogalmazott tiszta, világos célok, üzenetek határozták meg.
Ma sincs ez másképpen. Higgyék el, nehéz megállni, hogy ne beszéljek arról a helyzetről, azokról a tényekről, azokról az aggasztó folyamatokról, amik jóval több mint ellentétesek 1848 márciusának örökségével.
De ha most ezt tenném, akkor csak mélyíteném az egymásnak feszülők közötti szakadékot.
Nem ezt szeretném.
Arról szeretnék beszélni, ami összeköt bennünket, ahogyan március 15-e összekötött hosszú évtizedeken keresztül. Ez pedig a szabadság.
Az a szabadságvágy, ami a magyar történelem során elődeinknek mindig hatalmas erőt adott.
A szabadságvágy, ami 1848-49-ben bátorságot adott, hogy szembeszálljanak és megtorpanásra késztessék az akkori hatalom túlerejét, és az a szabadságvágy, amit csak egy másik hatalom katonai segítségével tudtak elfojtani.
Mit jelent ma nekünk a szabadság? Jelent-e mást vagy többet, mint nosztalgikus érzést?
Értékeljük-e a szovjet csapatok kivonulása után, az 1990-ben vér nélkül ölünkbe hullott szabadságot?
Összeköt-e még bennünket a korábban oly sokszor megfogalmazott szabadság?
Egy egyetemista lány így írt erről: "A szabadság számomra a félelem nélküli életet jelenti. A szabadság az, amikor nem akarja megszabni senki, mit tehetek, mit gondolhatok, mit érezhetek és mit nem. Kimondani a véleményem anélkül, hogy hátrányt szenvedhetnék bármiben is. Szabadság az is, ha igent mondhatok valamire, de az is, ha nemet, mert a nem kimondása sokszor nagyobb bátorságot kíván a szabadságért, mint az igen.
Akik a szabadságért feláldozták az életüket, pontosan tudták, milyen nagy kincs az, és a mi feladatunk ebből tanulva vigyázni rá"
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Ma nem kell szuronyokkal, fegyverekkel szembenézni. Ma nincsenek hazánkban állomásozó idegen csapatok és katonai szövetségeseinkkel garantáltan biztonságban vagyunk.
De ez kevés a szabadsághoz.
A szabadság többek között az is – ahogyan az egyetemista leány írta –, hogy félelem és következmények nélkül elmondhassam a véleményem és mondhassak igen és nemet. Igen, mert nem hazaáruló, aki másként vélekedik, nem valakik felbérelt ügynöke, ha adott esetben igent vagy nemet mond valamire.
"Tudd meg: szabad csak az, akit
Szó nem butít, fény nem vakít,
Se rang, se kincs nem veszteget meg,
Az, aki nyíltan gyűlölhet, szerethet,
A látszatot lenézi, meg nem óvja,
Nincs letagadni, titkolni valója.
Tudd meg: szabad csak az, kinek
Ajkát hazugság nem fertőzi meg,
Aki üres jelszókat nem visít,
Nem áltat, nem ígér, nem hamisít,
Nem alkuszik meg, hű becsületéhez,
Bátran kimondja, mit gondol, mit érez.
Nem nézi azt, hogy tetszetős-e,
Sem azt, kinek ki volt, és volt-e őse,
Nem bámul görnyedőn kutyabőrre
s embernek érzi azt is aki pőre.
Tudd meg szabad csak az, aki
Ha neve nincs is, mégis valaki."
– írja Heltai Jenő Szabadság című versében.
Erről a szabadságról is ír Petőfi, és ez a szabadság lehet egy hosszútávú jövőépítés alapja. Lehetnek hangzatos szólamok, lehetnek látványos kirakatrendezvények és beruházások, e nélkül a szabadság nélkül csak rövidtávú, múló kábulatba ejtenek.
Ezt a 48-ban is megfogalmazott szabadságot kell hitelesen élni, bemutatni a következő generációnak.
Meggyőződésem, hogy csak ezen a "szabadság" alapon lehet egy város közösségének erősödése, fejlődése hosszútávon modern szóval "versenyképes".
Büszkén és bátran mondom, hogy Gödöllő város vezetése ezen az úton jár. Ez az út nem valami makacs folyamatos ellenkezés, netán ellenségeskedés. Ez egy értékalapú gondolkodás és cselekvés, ami nem hatalom, vagyon és pozíció függő, hanem a felkészültséget, szakmai tudást nem nélkülöző, az 1848-ban is megfogalmazott szabadság értékein alapul, nem árucikk és nem megvásárolható.
Ez az év Gödöllőn az Ifjúság Éve. Ennek keretein belül alakult meg és tett előttem esküt Gödöllő Ifjúsági Önkormányzata. Ezzel is szeretnénk hangsúlyozni, hogy a jövőt nekik "építjük". Immáron velük együtt. Tudom, hogy rajtuk keresztül is ezt a szellemiséget fogja sugározni a város kifelé.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
"Hol áldozat nincs, nincs szabadság" – írja Heltai Jenő fenti versében.
Igen. Ahhoz, hogy méltók legyünk az 48-49-es forradalom és szabadságharc hőseihez, az akkor megfogalmazott szabadsághoz, mindannyiunknak van dolga és felelőssége.
Ez a feladat és a felelősség kössön össze egyre inkább bennünket magyarokat, itt Gödöllőn és szerte a világban.
Isten áldja Magyarországot, Isten áldja Gödöllőt, Isten áldja Önöket!”
Gémesi György ünnepi beszédét követően a “Nemzeti Dal” című összeállításban az 1848-49-es forradalom és szabadságharchoz kapcsolódó versek és énekek csendültek fel a Cimbaliband, a Club Színház és a Piros Hetes Zenekar közreműködésével.
Az ünneplők ezt követően vonultak át Petőfi Sándor szobrához, ahol az önkormányzat és intézményei, a pártok és a civil szervezetek képviselői helyezték el az emlékezés koszorúit.
Gödöllő önkormányzata nevében Gémesi György polgármester, dr. Nánási Éva címzetes főjegyző, dr. Pappné Pintér Csilla alpolgármester és Lantai Csaba alpolgármester koszorúzott.
A délelőtti rendezvények sorát hagyományosan a Tarsolyos Lovasegylet által szervezett lovas felvonulás zárta.
Az ünnepi programok délután a Művészetek Házában folytatódnak, itt kerül majd sor a Gödöllő Városáért kitüntetések átadására. Az elismerést idén dr. Nánási Éva, Gödöllő város címzetes főjegyzője, Fülöp Attiláné, a Gödöllői Városi Könyvtár és Információs Központ igazgatója, valamint az Opel Gaál - Gaál Autóház Kft. kollektívája veheti át.
