Molnár-Bagley Emese az egyetem befejezése után Bíró Lajosnak, a világhírű magyar kutatónak a Pápua-Új-Guinea-i gyűjtéséről írta a doktori disszertációját. Már akkor elkötelezte magát ez iránt a szakterület iránt. Később úgy alakult az élete, hogy közel 30 évig élt Új-Giuneában, ahol tanárként, illetve tisztviselőként tevékenykedett. Állandó kapcsolatban állt a helyi – főleg ausztrál – régészekkel és etnográfusokkal. Hivatalos munkája mellett rendkívül értékes néprajzi anyagot gyűjtött össze.

Emese néhány évvel ezelőtt járt a Gödöllői Városi Múzeumban, és látta, hogy ott mennyire megbecsülik Ignácz Ferenc óceániai gyűjteményét, szakszerűen feldolgozzák, jó körülmények között raktározzák, állandó és időszaki kiállításokon bemutatják a nagyközönségnek. Ekkor született meg benne az elhatározás, hogy halála után Gödöllőn volna a legjobb helye az ő gyűjteményének is. Két évvel ezelőtt meghalt, és lánya, Terka Acton, valamint fia, Malcolm Bagley szerették volna végrehajtani édesanyjuk végakaratát. Az ajándékozásról értesítették dr. Gémesi György polgármestert és Gaálné dr. Merva Mária múzeumigazgatót, és ezer angol fontot is rendelkezésre bocsátottak a szállítás lebonyolítására. A gyűjtemény a család angliai vidéki házában, a Norham nevű kis faluban volt, a skót határ közelében.

Dr. Antoni Judit régész-néprajzkutató, aki az Ignácz-gyűjteményt is feldolgozta a Gödöllői Városi Múzeumban, Terka, Malcolm és a múzeum támogatásával elutazott Norhamba, és felmérte a gyűjteményt: pontos listát készített a 353 db tárgyról, valamennyit lefotózta és becsomagolta. Amikor a gyűjtemény szállításra készen állt, a múzeum keresett egy olyan szállítócéget, amelyik a család által felajánlott összeg keretein belül hazaszállította a gyűjteményt. Dr. Antoni Judit szintén kiutazott és kurírként kísérte haza a szállítmányt. Ily módon a 353 darabból álló gyűjtemény 2005. november 18-án pénteken sértetlenül és hiánytalanul megérkezett a Gödöllői Városi Múzeumba.

Molnár-Bagley Emese működése során elsősorban a Pápua Felföld (Highlands) területén élt néptörzsekkkel került közelebbi kapcsolatba: innen származik a 353 darab tárgy kilencven százaléka, amint azt dr. Antoni Juditnak a múzeum számára írt szakvéleményéből megtudhatjuk. A Pápua Felföld az 1930-as években került az érdeklődés középpontjába, amikor az európaiak először fedezték fel az itt élő, addig számukra teljesen ismeretlen őslakosságot. A Felföldet mindmáig Új-Giunea legarchaikusabb vidékeként tartják számon, ahol a helyi törzsek életmódja a legjobban konzerválta az európai civilizáció betörése előtti állapotot. Használati tárgyaik és eszközeik, viseletük, valamint ezek készítési módja az európai ember számára ismeretlen, egzotikus őskori világot tükröz. Épp ezért nagy érdeklődésre tarthat számot nemcsak a szakemberek, de az érdeklődő múzeumlátogatók körében is.

A múzeumnak ajándékozott tárgyegyüttes jól kiegészíti Ignácz Ferenc anyagát, tudományos szempontból pedig – a kitűnő dokumentációnak köszönhetően – még növeli is annak értékét. A két anyag együttesen Közép-Európában egyedülálló gyűjteményt jelent, amire méltán büszke lehet Gödöllő. A budapesti Néprajzi Múzeum és sok közép-európai néprajzi múzeum sem rendelkezik a Pápua Felföldről származó anyaggal. Ennek oka egyrészt az, hogy nagyon nehezen lehet megközelíteni ezt a zárt területet, másrészt rendkívül költséges expedíciót indítani oda. E nagylelkű adomány értéke – ha beszélhetünk ilyenről az eszmei értéken kívül – megközelíti az ötmillió forintot, és ez csak növekszik az évek múltával, amikor már beszerezhetetlen lesz ilyen jellegű anyag. Ez az ajándékozás egyúttal a városnak és közgyűjteményének elismerését is jelenti. Az új szerzeményeket 2007 őszén kiállítás és katalógus formájában szeretné bemutatni a Gödöllői Városi Múzeum a nagyközönségnek.