Gödöllő

Városi Információs Portál

Alapértelmezett verzió English version
Polgárok Turizmus Ügyintézés Gazdaság Hírek
Eseménynaptár
H K Sz Cs P Sz V
 1  2  3  4  5  6  7
 8  9 10 11 12 13 14
15 16 17 18 19 20 21
22 23 24 25 26 27 28
29 30 31        

Önkormányzati hírek



Keresés:   
2009.08.21 13:50
A Szent István-i életmű a kész program

 

Hagyományosan az idén is augusztus 20-án, Szent István Király ünnepén adta át a Gödöllő város díszpolgára címet dr. Gémesi György polgármester. A képviselő-testület döntése szerint az elismerésben dr. Fábri Mihály tanár részesült generációkon átívelő példaértékű pedagógiai tevékenységéért, kiemelkedő közéleti munkájáért, a történelmi-helytörténeti hagyományok ápolásáért. A kitüntetést a Városháza dísztermében tartott ünnepi képviselő-testületi ülésen adták át.

A Városháza előtti téren este tartott ünnepség térzenével kezdődött. A Gödöllői Városi Fúvószenekar játszott, Ella Attila vezényelt. Ezután megáldották majd megszelték az új kenyeret. Dr. Gémesi György polgármester beszédét a következőkben közöljük.

Jó estét kívánok Hölgyeim és Uraim!

Tisztelettel köszöntöm Önöket államalapító Szent István királyunk ünnepe alkalmából. Ezen a napon ünnepel az ország. Mindenütt látványos bemutatók, műsorok és rendezvények, gazdag programok, parádés tűzijátékok gazdagítják az ünnepet. Jól van ez így hiszen boldog a nép, mely ünnepelni tud, írja Csanád Béla papköltő Hol vagy, István Király című gyönyörű versében. Igazat adva a költőnek, feltehetjük a kérdést, valóban boldogok vagyunk-e? Van‑e okunk a boldogságra mostanában? Sokan mondhatnák, hogy már a kérdés feltevésével is sugalljuk az örök magyar pesszimizmust, nem kéne ebben az ünnepi hangulatban szomorkodni. most ünnepeljünk. Igaz, és örök optimistaként egyet is értek ezzel de... És ez a de indítja el a gondolatsort bennem. Mert való igaz, az államalapítás ünnepén, az ország születésnapján nem csak illő, de kell is az ünneplés. Legyenek méltó megemlékezések és látványos bemutatók, programok is, ügyelve arra, hogy a látvány és a parádé nem szorítsa háttérbe az emlékezést. Az emlékezést arra az nagyszerű államférfira, akihez hasonló nem nagyon akadt a több mint ezer éves történelmünk kapcsán. Ügyelve arra, hogy az emlékezés ne csak egy nosztalgikus esemény legyen, hanem valóban tárja elénk a Szent István-i életművet, melynek hatásai, értéke és aktualitása talán nem volt soha annyira időszerű, mint napjainkban; és ami ma is – modern szóval – versenyképes programot adhat bárkinek, aki úgy gondolja, szeretné újra felemelni népünket és hazánkat oda, ahova a több mint ezer esztendős múltunk, eredményeink és képességünk alapján kerülhetünk. Nem kell kitalálni látványos, elszédítő programokat, nem kell nagyhatású beszédekkel így vagy úgy sokkolni az embereket, nem kell betarthatatlan ígérgetésekbe kezdeni, hanem elő kell venni a Szent István-i életművet és ott a kész program. Engedjék meg, hogy ebből programból idézzek néhány alapvető pontot.

Az első és mindenek feletti a keresztény hit. És itt nem egy bigott vallásosságra gondolok. Nem arra, hogy ha most betartom a szabályokat, akkor mindent megkapok és megszerezhetek magamnak. Nem egy képmutató magatartásra, hanem elsősorban egy értékrendre, ami, ha mélyen, legbelül megvan a lelkemben, akkor abból következik egy világos értékítélet és magatartás. Szent István hitből élő ember volt. Pontosan értette annak igazi lényegét. Ennek megfelelően megteremtette törvényeivel és rendelkezéseivel azokat az alapokat, amikkel nekünk, magyaroknak, tekintélyt és tiszteletet vívott ki Európában és a világban és aminek eredménye, hogy rend volt ebben az országban. Mindennek megvolt a felelőse és mindenki tudta a dolgát. Így van ez ma is? – kérdezem. A választ mindannyian tudjuk. Ma a híradások zöme a gazdasági válságról, megemelkedett kamatokról, költségvetési hiányról, megszorításokról, korrupcióról  és sorolhatnám hosszan, hogy miről is szólnak, miközben látjuk az egyre nagyobb mértékben megjelenő korrupciót, a következmények nélküli gazdasági bűntetteket, az erőszakot, a tanárverő gyerekeket, a brutalitást, a sorozatgyilkosságokat. És úgy tűnik, nincs kilábalás. A felelősök tehetetlennek tűnnek. Több pénzt a rendőrségnek (ami nyilván kell is) hangzik el nap mint nap,  méregdrága biztonsági berendezések kellenek, bekamerázni a településeket és végül az egész országot és sorolhatnám megint  a válaszokat. És a lényeg nem hangzik el. Nem beszélünk arról, hogy az egész ország egy mély, lassan oldhatatlannak tűnő morális válságban van. Ma egyre kisebb az elismertsége a tisztességnek, a becsületnek. Egyre jobban háttérbe szorulnak a legkisebb közösségek a társadalom alapkövei, a családok. Nem kell a gyerek, mondanak ítéletet döntéseiken keresztül felelős politikusok, hiszen évente "csak egy" gödöllői lélekszámú várossal vagyunk kevesebben ebben az országban.  Menjenek külföldre a fiatalok, gyógyítsák és tanítsák ott a gyerekeket! Nincsenek felelősei a milliárdos gazdasági bűntetteknek. És sokszor a lényegről való figyelem elterelés folyamán arról beszélnek a médiumok, amiről talán kevesebbet kellene. Ez mérhetetlenül szomorú és fáj minden tisztességesen gondolkodó embernek.

Szent István nem így gondolta. Igaz, kemény törvényekkel, de megteremtette azt a morális alapot, amire, mint sziklára, építkezni lehetett és keményen számon is kérte. Mi lenne ma, ha mondjuk a Szent István-i törvényeket és azok számon kérhetőségét bevezetnénk? Tudják, nem kevés sebészeti beavatkozásra lenne szükség és sok jogosítványt kellene visszaadni, mert fél kézzel nem lehet vezetni.

A másik programpont az emberek tisztelete, legyen annak ilyen vagy olyan a bőrszíne, vallása, vagy szegénysége. Félelmetes, hogy egyre inkább a pénz határozza meg az értékítéletet ebben az országban. Hogy akinek nincs pénze, nem is ember. Hogy akinek nincs pénze, annak nem jár, jut az orvosi ellátásból. Hál Istennek, hogy még vannak becsületes, az esküjükhöz méltó tisztességes orvosok, de látjuk, köztük is sokat rombolt az elmúlt évek kiszolgáltatottsága és morális mélysége. Hogy a bankvilág egyes képviselői nem tudnak megálljt parancsolni féktelen harácsolási vágyaiknak. Hogy uzsorások nyomorítják meg szerencsétlen sorsú családok életét. Hol az emberek iránti tisztelet, hol a szolidaritás? Esélyegyenlőségre hivatkozva álhumánus, megoldást nem kínáló programokra hivatkoznak, miközben ezekkel sokszor pont a fordítottját érik el. És van megoldás a kisebbségi helyzetre is. Csak csinálni kellene és nem csak beszélni. Igen az emberek iránti tisztelet nem csak egy kirakatpolitika, hanem egy valós, a Szent Istvánihoz méltó, annak megfelelő programpont kell legyen.

Harmadik programpont a közösségben való gondolkodás és cselekvés. Robert Schuman, az Európai Unió egyik alapító tagja mondta, hogy az egyének és a közösségek jogait egyformán tiszteletben tartani akaró demokrácia a kereszténységnek köszönheti létét. És ez azon a napon született, amikor az ember küldetésévé vált, hogy múlandó élete során az egyéni szabadság, mindenki jogának a tiszteletben tartása és a testvéri szeretet gyakorlása révén kivívja az emberi személyiség méltóságát. Igen nem egyszerű és könnyű feladat közösséget teremteni, legyen az egy ország vagy legyen az akár egy város. Többször megkérdezték tőlem, mi egy sikeres polgármester titka. Nincs itt titok. A legfontosabb a közösség megteremtése. Egy közösségé, ami estünkben egy város, a mi városunk Egy közösségé, ami értéket teremt, alkot, ápol és közvetít. Ahogy Reményik Sándor írja Öröktűz című versében. Egy lángot adok, ápold, add tovább és őrizd híven. Igen ez a láng a mi kis közösségünk ebben a városban. A láng, ami meleget ad és fény sugároz. A láng, ami köré oda lehet ülni, beszélgetni és gondolkodni közösen. Ma oly nagy készséget érez mindenki arra, hogy a másikat kioktassa, hogy okosabb legyen nála, hogy csak a rosszat vegye észre. A közösség építése nem egy‑két ember feladata. A közösség építése a mi dolgunk, mindannyiunké. És ez nem feltétlen csak az építkezéseket, a fejlesztéseket, az egyre komfortosabb körülményeket jelenti, hanem az összetartozás és az összekapaszkodást közös céljainkért.

Amiben benn van a Szent István-i életmű üzenete is. Hiszen azokra az alapokra lehet építeni, és azokon az alapokon lehet jövőben gondolkozni. Az előzőekre gondolva, a mai ünnep sajnos nem a boldogsággal tölthet el bennünket, de adhat reményt nekünk. Reményt, hogy értjük és magunkévá tesszük a Szent István-i programot, a reményt, hogy példát adunk arra itt, ebben a városban, hogy a közösség céljai elsődlegesek, és reménnyel tölthet el bennünket abban, hogy a közösség minden tagjára odafigyelünk és megteszünk mindent azért, hogy a morális mélységekből megkezdődjön a kilábalás. Nem lesz könnyű, de azt hiszem, Szent Istvánnak sem volt az. Ehhez a programhoz hívom és várom kedves mindannyiukat. Legyen Gödöllő az első szigete ennek a programnak az országban. Csak bízhatunk abban, hogy sokak szándékával összeérve egyre nagyobb teret nyerhetünk meg ennek a szellemiségnek.

Csanád Béla szerint István király öröksége létezik, de csak belső bújdosásban, keseredett szívekben s bátortalanul. Hát adjunk teret és engedjük neki és engedjük ki a szívünkből és akkor majd egyszer boldogan is ünnepelhetünk.

Köszönöm, hogy meghallgattak.

Az est további részében ünnepi hangversenyt adott a Gödöllői Szimfonikus Zenekar. A műsorban Erkel, Brahms, Kodály és Johann Strauss művek hangoztak el. Szólót énekelt Molnár András Kossuth-díjas operaénekes, vezényelt Gál Tamás Liszt-díjas karmester, Érdemes művész. A nagy tetszéssel fogadott koncert után az ünnepi műsor tűzijátékkal ért véget.

 



Látogatottság: 1952
Keresés

DÍJAK, ELISMERÉSEK

2018




2017






2016



2015




*

Városimázs filmek
Filmek - A Szecesszió Éve Gödöllőn
                                       

Időjárás

az

előrejelzése


Copyright © 2010
Gödöllő Város Önkormányzata
Adatvédelem|Médiaajánlat
Impresszum|Technikai információk|Oldaltérkép
Powered by Webgyár
Design by Monokrome Vision