Sikeres Gödöllőért. Ezzel a jelmondattal és a mögötte álló programmal nyerte meg a három évvel ezelőtti önkormányzati választást Gémesi György polgármester és a Gödöllői Lokálpatrióta Klub. S bár Magyarország 2006-ban kétséget kizáróan jobban állt, mint most, városunknak, úgy tűnik, ez a választása bejött. Az önkormányzat európai uniós pénzeket nyer értékőrzésre és értékteremtésre, saját és hazai forrásból épít utakat és saját erőből iskolát, van hitele a pénzvilágban, tőkevonzó képessége magánbefektetésekben is testet ölt. Partnerségre kéri, biztatja a gödöllőieket, polgárokat és civil szervezeteket, hiszen a fejlesztések nem öncélúak; közvetve vagy közvetlenül a város közösségét, a város lakosságát kell szolgálniuk. Minderről és a miértekről is beszélgettünk a polgármesterrel.

– Három év elteltével hogyan látja, sikeres esztendőket hagyott maga mögött Gödöllő?

– Ezt nyilván az itt élők döntik el, én csak saját mérlegemet tudom megosztani velük. Elsőként hadd utaljak arra, hogy a Sikeres Gödöllőért szlogen nem minden előzmény nélküli.

2006-ban, az akkor negyven éves városunk a Központi Statisztikai Hivatal adatai szerint kategóriájában a legfejlettebb volt Magyarországon. Ez a tény, melyről az egyik hetilapból értesültünk, egyszerre volt meglepő és kedvező számunkra, hiszen tudjuk, honnan indultunk el az önkormányzat 1990-es megalakulásakor. Az átgondolt és szisztematikus építkezés során

nem is vizsgáltuk, hogy már ilyen messzire jutottunk. A jelmondat mégis időszerű volt és mozgósító erejűvé vált, mert kiderült: a fejlesztés új, zömmel európai uniós forrásaiért beinduló versenyfutásban megalapozott városfejlesztési koncepcióra, stratégiára és a korábbinál is professzionálisabb munkára van szükség. Röviden: sokat dolgoztunk azért, hogy a szükségesnek ítélt fejlesztésekhez pénzt szerezzünk. Önmagáért beszél, hogy 18 pályázatunkból 16 nyert. A legjelentősebbek a Főtér-pályázat, a Norvég Alap-pályázat, a Zöld Óvoda-pályázat és a szennyvíztisztító telep korszerűsítését előkészítő pályázat. A sort a Tormay Károly Egészségügyi Központ akadálymentesítésére, a szociális otthon felújítására nyert pénzzel folytathatom.

– Milyen nehézségekkel kellett megbirkózni és mi lehetett az eredményes pályázatok nyitja?

– A pályázatokat gyakran rövid határidővel és folyamatosan módosuló pályázati feltételekkel írták ki, amelyekhez rendre alkalmazkodnunk kellett. Úgy érezzük, hogy az európai uniós pályázatok számunkra kedvezőbbek, értékelésük lényegesen objektívebb, kevesebb bennük a szubjektív elem. Ki kell mondani, hogy az uniós projektek nem politikai alapon dőlnek el. Erre egy jó példa a Zöld Óvoda. Az új óvoda építésének hazai támogatására például többször is beadtunk pályázatot, sajnos sikertelenül, míg az uniós támogatást elnyertük, s már tart az építkezés. Tudni kell, hogy a pályázatokat mindig egy adott cél támogatására írják ki és ehhez alkalmazkodnunk kell. Ki kellett tehát bontanunk, hogy hogyan is képzeljük el a sikeres várost. Ennek eredményeként született meg az Értékvédelem – Városfejlesztés – Gazdaságfejlesztés lokálpatrióta program, amely virulensnek bizonyult. A 30-40 ezer lakosú városok között, az Új Magyarország Fejlesztési Programtól elnyert pénzek alapján úgy is dobogósok vagyunk, hogy a városközpont rehabilitációra elnyert 900 millió forintot nem számoljuk hozzá – legalábbis a legutóbbi pályázat összesítő statisztikák alapján.

– Mennyiben sikerült másokat is helyzetbe hozni a városban, a kistérségben?

– Közvetlenül a város által beadott pályázatok mellett támogatást nyert a Gödöllői Királyi Kastélyt üzemeltető gazdasági társaság is, amelyben tulajdonrészünk van. Újabb épületrész és

a park felújítása zajlik, több mint 1,5 milliárd forint értékben, és kiemelt műemlékünk fejlesztéséhez további pályázatoktól remélünk még forrásokat. Emlékezetes, hogy az évtized elején szinte zsákutcába jutott az Észak-kelet Pest Megyei Hulladékgazdálkodási Projekt, aminek a támogatására pedig már rábólintott Brüsszel. Veszélybe került az egész program megvalósítása, majd önkormányzatunk bekapcsolódásával, sikeresen együttműködésre késztetve a több kistérséget képviselő több mint száz települést, a célegyenesbe kerültünk. A nógrádmarcali hulladékkezelő központban már a próbaüzem zajlik, s bízom benne, hogy néhány hónap múlva a kerepesit is átadjuk. Azt pedig, hogy Gödöllőben van üzleti perspektíva, befektetések sora bizonyítja bevásárlóközpontoktól a Magyar Posta Zrt. új logisztikai központjáig, ami a következő időszak jelentős beruházása lesz. Jövőre, ha minden igaz, elkezdődik a buszállomás átépítése, ami a közszolgáltatás feltételein is javít. Alapvető fontosságúnak tartom, hogy elősegítsük, támogassuk a város gazdasági potenciáljának növekedését, ezért szoros kapcsolatot építettünk ki a meghatározó gazdasági cégekkel, egyeztetjük fejlesztési elképzeléseinket. Örömmel értesültünk arról, hogy a helyi kis- és közepes vállalkozások, multinacionális cégek is nyertek pályázati támogatásokat. Ezek sorába tartozik az önkormányzat részvételével alapított Gödöllői Ipari Park Zrt., melynek projektjei megvalósulásuk után újabb vállalkozások betelepülését segítik elő.

– Az elmúlt időszakban lapunk rendszeresen hírt adott az önkormányzati fejlesztésekhez kapcsolódó lakossági fórumokról. Ön szerint mennyire érzik a maguk sikerének a gödöllőiek a három évet?

– Csak akkor beszélhetünk sikerről, ha a gödöllőiek sikerként élik meg azt, amit az önkormányzat eredménynek könyvel el. Éppen ezért vontuk be, kértük fel az embereket, a helyi közösségeket, civil szervezeteket a várost vagy éppen csak egy-egy részét, utcáját érintő fejlesztések tervezésébe, előkészítésébe. Ha kellett, jobb meggyőződésünk ellenére is kompromisszumot kötöttünk, mint például akkor, amikor civil kezdeményezést méltányolva lemondtunk a főtér alatti mélygarázs építésének tervéről. A különböző fórumokon elhangzottak mégis inkább segítették elképzeléseink megvalósítását, hiszen több szem többet lát.

– Milyen pénzügyi alapjai vannak a város fejlesztésének?

– Mindenekelőtt a fejlesztés saját forrásait kellett megteremtenünk, hiszen a pályázatokon nyert pénzt is ki kell egészíteni önrésszel. Ennek érdekében is elkülönítettük az önkormányzati gazdálkodásban a működési bevételeket és a működési kiadásokat a fejlesztési bevételektől és a fejlesztési kiadásoktól. A város vagyonával való felelős gazdálkodás végső soron a város lakóinak életminőségét kell, hogy szolgálja, megfelelő feltételeket teremtve a lakhatáshoz, munkához, kulturált pihenéshez, szórakozáshoz. A Rézgombos vagy a Petőfi téri ingatlan – nem is szólva a posta számára eladott dobogói területről – értékesítésének bevételét nem intézményeink működtetésére, hanem fejlesztésre fordítjuk. A beruházások következő, nagyon lényeges forrásai hitelek, kötvények.

– Nincs ebben túlzott rizikó? Hiszen minden nap olvashatunk arról, hogy az önkormányzatok eladósodottak.

– Ebben a tekintetben Gödöllő jobb helyzetben van a magyar önkormányzatok átlagánál. Banki elemzés és az Állami Számvevőszék megállapítása szerint mi továbbra is hitelképesek vagyunk. Mintegy hétmilliárd forint értékben vontunk be forrást a pénzpiacokról, amit húsz év alatt kell visszafizetnünk. (Éves költségvetésünket felszorozva, 160 milliárd forint bevételből ez kb. 4 százalék.) S amiről ugyancsak szólni kell: működési célra sosem vettünk fel kölcsönt, csak fejlesztésre. A fejlesztések pedig megtakarítást is hoznak. Ha felújítjuk a Művészetek Házát, s évente megtakarítunk energiaköltségből 10 millió forintot, az húsz év alatt 200 millió forint, amit nem kell kiadnunk. Ugyancsak megtakarítást eredményez, hogy három helyett egy épületben működik a Damjanich iskola. S ha az erre az építkezésre fordított egymilliárd forint közvetlenül nem is térül meg, a kiművelt emberfőkben biztosan kamatozik.

– Miért éppen most újítja meg főterét Gödöllő?

– Több okból is. Először is azért, mert az infrastruktúra fejlesztése alapja a város fejlesztésének. Másodszor: most lehetett a településközpontok megújításának támogatására pályázni. Harmadszor: ez egybeesik a városfejlesztési stratégia fő elemével, az idegenforgalom fejlesztésével, ami Gödöllő, a gödöllőiek gazdaságának, foglalkoztatásának új ágazatává válhat. Ennek pedig egyik feltétele a városközpont vonzóvá tétele. S persze, nemcsak a főtér újul meg, hanem az Alsópark, a Királyi Váró és a kastély, mint első számú idegenforgalmi értékünk is. A negyedik okról sem felejtkeznék el. Valamikor Fábián Zsolt alpolgármesterként kezdeményezte a ma már uniós forrásból gőzerővel épülő M31-s út létesítését. Ennek révén Gödöllő két lehajtóval negyedórás közelségbe kerül az ország legfontosabb repülőteréhez, az idegenforgalom ütőeréhez.

– Lesz-e erő az értékek megőrzésére is?

– Bízom abban, hogy épülő-szépülő városunkat a polgárok magukénak érzik, vigyáznak értékeire, a köztéri bútorokra, a felállítandó kandeláberekre, mint ahogyan az utakra, a járdákra és a virágokra is. Arra nem lesz pénzünk, hogy ezeket napról-napra pótoljuk. Még fontosabbnak tartom, hogy mindazt, amit létrehozunk – sportpályákat, korszerűbbé váló Művészetek Házát, a Damjanich iskolában megépített színháztermet, a szép főteret, megújuló parkokat –, használják is az emberek, a közösségek, mert a gödöllőieknek épülnek.

– Van-e valamilyen ötlete arra, hogy ez így is legyen? Hiszen, kár lenne tagadni, milliónyi okból sokasodnak a negatív jelenségek is.

– Én is érzem, hogy valamit tenni kell az emberi kapcsolatokat, a közösségeket romboló jelenségekkel, mondhatni: korszellemmel szemben. Csodát nem ígérhetek, de itt, Gödöllőn, próbálkozunk azzal, hogy erősítjük a közösségi kapcsolatokat, támogatjuk a civil szervezeteket, részesévé tesszük közös ügyeink megoldásában a polgárokat. Közös értékteremtésre, építkezésre szeretném hívni hamarosan az embereket.

(l. t.)