Gödöllő

Városi Információs Portál

Alapértelmezett verzió English version
Polgárok Turizmus Ügyintézés Gazdaság Hírek
Eseménynaptár
H K Sz Cs P Sz V
 1  2  3  4  5  6  7
 8  9 10 11 12 13 14
15 16 17 18 19 20 21
22 23 24 25 26 27 28
29 30 31        

Önkormányzati hírek



Keresés:   
2010.03.15 13:07
A nemzeti ünnep Gödöllőn

Március 15-én, bárhol vagyunk magyarok a világban, ugyanazt értjük. Az 1848-as tavasz dicső, vér nélküli forradalmát, majd a szabadságért, függetlenségért folytatott önfeláldozó küzdelmet, az összetartozás, az összefogás, egymásba kapaszkodás példáját és a méltó emlékezést – mondta nemzeti ünnepünket köszöntve a városháza előtti téren dr. Gémesi György polgármester. A helyi megemlékezések már az ünnepnap előestéjén megkezdődtek a város ifjúságának hagyományos fáklyás felvonulásával a Petőfi szobortól az Isaszegi csata emlékművéig. Hétfőn délelőtt ünnepi műsor, koszorúzás és lovas felvonulás zajlott.

A forradalom emléknapján a Központi Tűzoltózenekar térzenéjére gyülekeztek az ünneplők a városháza előtt. A Himnusz elhangzása után Gémesi György polgármester mondott beszédet.

 

Tisztelt Hölgyeim és Uraim, Tisztelt Ünneplő Közönség!


Március 15-én, bárhol vagyunk magyarok a világban, ugyanazt értjük. A 1848-as tavasz dicső, vér nélküli forradalmát, a szabadságért, függetlenségért folytatott önfeláldozó küzdelmet, az összetartozást, összefogást, egymásba kapaszkodást és a méltó emlékezést. Bár voltak és még napjainkban is vannak, akik azt gondolják, hogy csak ők ünnepelnek hitelesen és kisajátítják történelmünk e nagyszerű ünnepét, mi itt, Gödöllőn, a rendszerváltoztatás óta felekezeti és politikai hovatartozástól függetlenül együtt ünnepelünk és koszorúzunk. Így van ez jól, mert magyarok vagyunk és nincs két vagy több Magyarország. 1848. március 15-e mindannyiunk közös öröksége.

Természetesen az ünnep még több mint 160 év után is üzen számunkra aktualitásokat, különösen akkor, ha éppen választási kampány kellős közepén vagyunk. Nagy a kísértés arra, hogy a kampány céljait szolgálja az ünneplés. Az ünnep méltósága érdekében szeretném elkerülni ezt a helyzetet, viszont megpróbálom összefoglalni mindannyiunk számára, milyen Magyarországban szeretnék élni. Talán ezek nem állnak olyan távol a márciusi ifjak által megfogalmazottaktól.
Elsőként szabad országban szeretnék élni, ami természetesen nem azt jelenti, hogy mindent szabad. A szabadság, ami az idegen, megszálló csapatok távoztával 1991-ben vér nélkül ölünkbe hullott, és amiért oly sokan áldozták a több mint ezer esztendős történelmünk során életüket, egzisztenciájukat, élvezzen nagyobb megbecsülést és értéket mindennapi gondolkodásunkban!
Olyan országban szeretnék élni, ahol nyugodtan hajthatom le a fejemet, mert rend van és a közbiztonság valóban a köz biztonságát jelenti. Olyan országban szeretnék élni, ahol a családok biztonsága elsődleges, a nagy család nem azonos a szegénység vállalásával és a gyermekáldás valóban áldás. Ahol tisztelik a gyerekek a szülőket és a pedagógusokat és nincs naponta pedagógus megfélemlítés és verés. Olyan országban szeretnék élni, ahol, ha dolgozni akarok, van munka és megbecsülik a jól végzett munkát, de a rosszul és hanyagul végzettnek következménye van, és olyan országban, ahol nem kell a fiataloknak megélhetési gondok miatt külföldön munkát vállalni és a tehetség mindent elérhet ahhoz, hogy a tehetségét kibontakoztassa. Olyan országban szeretnék élni, ahol a törvények mindenkire érvényesek és nincsenek törvényen kívüli emberek. Olyan országban, ahol nem mindent csak a pénz határoz meg, hanem vannak egyetemes értékek, amelyek a nemzet hosszú távú fennmaradásának elengedhetetlen feltételei. Olyan országban szeretnék élni, ahol a föld, a folyók, a tavak, az ivóvíz, az erdő és nemzeti értékeink a mieink maradnak, és ahol nem rombolják le a még évszázados örökséget magában hordozó falvakat. Olyan országban szeretnék élni, ahol közös felelősség környezeti értékeink tisztántartása, megőrzése. Olyan országban szeretnék élni, ahol elfogadják és szükség szerint hatékony programokkal segítik a kisebbségeket. Olyan országban, ahol, ha önhibámon kívül bajba kerülök, van kibe és mibe kapaszkodnom és elkerülhetem az emberi méltóságot bántó és megalázó helyzeteket.
Olyan országban szeretnék élni, ahol a hit, a sport és a kultúra a történelem meghatározó szerepet játszik az közoktatásban és az életünkben, és ahol betegség esetén elérhető mindenki számára a leghatékonyabb gyógyulás.

Olyan országban szeretnék élni, ahol nem kell senkinek szégyenkeznie a magyarságáért és bátran vállalja mindenki határon túli testvéreinket. Olyan országban, ahol nincs korrupció, megszűnik a pártköntösbe bújtatott egyéni érdekérvényesítés, a hatalom szolgál és szolgáltat és küzd nemzetünk érdekeiért és a bűnösök elnyerik méltó büntetésüket, legyen az bárki is. És végül, de nem utolsó sorban olyan országban, ahol az emberek tisztességgel, becsülettel és tisztelettel viseltetnek a közösség és egymás iránt.

Most sokan azt mondhatnák, hogy ilyen ország nem létezik és nem is lesz… Lehet így is hozzáállni, de én azt mondom, ha most nem is létezik, csak rajtunk múlik, hogy létezzen.
Ehhez kevés, hogy ennek megvalósításához helyzetbe hozzuk az erre alkalmas személyeket, esélyes és képes politikai erőt. Ehhez bizony közösen újra le kell tenni az alapokat, mert csak egy biztos bázisra építhető fel így újra a haza és a nemzet.

Erőt és példát meríthetünk 1848 márciusának hőseitől, akik életüket sem kímélték, amikor szuronyokkal is szembe kellett nézni. Most nem kell szuronyokkal szemben állni, most erőt merítve a márciusiaktól lehetünk mi is hazafiak. Van esély újra kezdeni, ha akarjuk, de persze nem akárhogyan. Ahogy Petőfi Sándor megfogalmazta, „Ne fogjon senki könnyelműen/ A húrok pengetésihez!/ Nagy munkát vállal az magára,/ Ki most kezébe lantot vesz./ Ha nem tudsz mást, mint eldalolni/ Saját fájdalmad s örömed:/ Nincs rád szüksége a világnak,/ S azért a szent fát félretedd”.

S később írja, „Ha majd a bőség kosarából/ Mindenki egyaránt vehet,/ Ha majd a jognak asztalánál/ Mind egyaránt foglal helyet,/ Ha majd a szellem napvilága/ Ragyog minden ház ablakán:/ Akkor mondhatjuk, hogy megálljunk,/ Mert itt van már a Kánaán!

Március 15. mindannyiunk számára nagyon sok üzenetet hordoz magában, én mégis, mint korábbi beszédeimben, újra hívom mindannyiukat egy közös újraépítkezéshez. Ez mindenkinek ad feladatot a maga életében, csak az irányt kell tartani és célba érünk. Rajtunk múlik, hogy mikor…

Köszönöm, hogy meghallgattak.

 

   Az ünnepség Dávid Roland Rot-Art díjas énekes, előadóművész és Kőrösi Csaba, a veszprémi Petőfi Színház színművésze zenés irodalmi összeállításával folytatódott, akik a közönséget is bevonva olvasták fel, énekelték el a 12 pontot és a Nemzeti dalt. Az ünnephez méltó volt a Duna Művészegyüttes szólistáinak műsora is, amit a Központi Tűzoltózenekar kísért, megidézve többek között Erkel Ferenc zeneszerzői munkásságát.

A Petőfi szobor koszorúzásával folytatódott a megemlékezés. Az önkormányzat képviseletében dr. Gémesi György polgármester, dr. Nánási Éva címzetes főjegyző, dr. Krassay László és Pintér Zoltán alpolgármesterek koszorúztak. A megemlékezés virágait elhelyező személyiségek között köszöntötték 80. születésnapja alkalmából Molnár V. József néplélekrajz kutatót, aki városunkban is számos előadást tartott.

A program a lovasok és fogatok színpompás felvonulásával ért véget a Tarsolyos Lovas szervezésében.



Látogatottság: 1922
Keresés

DÍJAK, ELISMERÉSEK

2018




2017






2016



2015




*

Városimázs filmek
Filmek - A Szecesszió Éve Gödöllőn
                                       

Időjárás

az

előrejelzése


Copyright © 2010
Gödöllő Város Önkormányzata
Adatvédelem|Médiaajánlat
Impresszum|Technikai információk|Oldaltérkép
Powered by Webgyár
Design by Monokrome Vision