Fülöp István, a Szent István Egyetem mestertanára, a Gödöllői Városvédő Egyesület elnöke a város közismert, kedves és közvetlen személyisége. A helyi értékmentés mellett bekapcsolódott a mozgalom országos településszépítő, közösségszervező tevékenységeibe, képviseli például a Városvédők Szövetségét a Virágos Magyarországért mozgalomban. Legújabban a Gödöllőn idén 60 éve elkezdődött agrár-felsőoktatásról megemlékező programok előkészítésében vállal feladatot. Július 15-én az értékmentő tevékenység, az épített környezet védelméért kifejtett kiemelkedő munkásság elismerésére alapított Podmaniczky-díjjal tüntették ki. Az elismerést a Város- és Faluvédők Szövetségének Jászberényben tartott országos konferenciáján Ráday Mihály elnöktől vette át. Ebből az alkalomból beszélgettünk vele.
- Hogyan alakult ki önben az érdeklődés a család- és a helytörténet kutatása továbbá a helyi értékvédelem iránt?
- Családomat körülvették azok a tárgyak, amelyeket elődeink készítettek. Apai nagymamám sokat mesélt nekem az ősökről, miközben kovácsolt gyertyatartókat, karbidlámpákat és más eszközöket takarítgatott. Ezeket én is a kezembe vettem, forgattam, s megcsodáltam, hogy hogyan tudnak a díszmű-kovácsok olyan rózsát készíteni, mint amilyet a természetben látni. Valahogy így kezdődött. 
- Közismert, hogy szívesen foglalkozik a családfa kutatásával.
- Apai vonalon hét generációig tudok visszakeresni. A kutatásról órákig lehetne beszélni. Tény, hogy apai és anyai ágon is iparos ősökkel büszkélkedem. Anyai ágon sokan dolgoztak az asztalosiparban, Újpesten ma is élnek műbútorasztalos unokatestvéreim. A Felvidékről származó apai ágban a kovácsmesterség öröklődött. (Édesapja, néhai Fülöp István a Gödöllő Vállalkozója díj kitüntetettje - a szerk.)
- Gödöllői értékvédőként milyen eseményekre, eredményekre emlékezik vissza? 
- 1990-ben az egyetem adott helyszínt a Város- és Községvédő Egyesületek Országos Találkozójának, amely ennek az értékvédő folyamatnak egyik reprezentáns bemutatkozása volt. Itt vetették fel egy folyóirat megjelentetésének a gondolatát, amely Értékmentő néven kéthavonta azóta is folyamatosan megjelenik. A városban ez alkalommal adták át a teljes körű restaurálással eredeti formájába visszaállított barokk Kálváriát, a kegyeleti parkként helyreállított izraelita temetőt és a város főterére visszahelyezett I. Világháborús emlékművet. A városvédők és az egyetem közötti együttműködéssel helyeztük el a Millecentenárium évében az egykori Babat település elpusztult templomát és temetőjét jelző emlékkövet. Később elősegíthettem az ipartörténeti emléknek számító, szívó-nyomó rendszerű, és Gödöllő egykori iparosa, Moór János által szabadalmaztatott és gyártott kút felállítását a Kossuth Lajos utcában.
- A még megmenthető értékek iránti lelkesedése vagy a már elpusztultak feletti fájdalma az erősebb érzés?
- Az élet nem ilyen fekete-fehér. Nézzük például a kastélyt! Évtizedekkel ezelőtt számomra ez az épület a múlt egy olyan emlékét jelentette, amelyet téglákból szépen felhúztak, de benne volt a szovjet hadsereg és a szociális otthon, és fájó szívvel láttam a pusztulását. Most pedig arról értesültünk, hogy hazánk jövő évi európai uniós elnöksége idején Gödöllő és kastélya kiemelt helyszíne lesz az öreg kontinens eseményeinek. Grassalkovich idején nem volt benne elektromos vezeték, központi fűtés és internet, most pedig van és a múlt szép emléke megfelel a jövő funkcióinak, igényeinek is. Ez az értelme az értékvédelemnek!