Az Erzsébet Királyné Szálloda báltermében megtartott összejövetelt Gémesi György polgármester nyitotta meg, aki többek között elmondta: hihetetlen nagy dolog, hogy Tamás Zoltán megsegítésére az egész város összefogott. Jó példa erre a pár hete, a Frédéric Chopin Zeneiskola által rendezett jótékonysági koncert, melyen félmillió forint gyűlt össze. De ugyanilyen fontos a mostani est is, melynek bevételéhez hozzáadódnak majd – az ugyancsak a Lokálpatrióta Klub által szervezett – Nőnapi műsor előadásainak adományai is.
A rendezvény két meghívott vendége Erőss Zsolt és Szendrő Szabolcs hegymászók voltak, akik a számtalan meghódított hegycsúcs – beleértve a Himaláját – mellett arról is nevezetesek, hogy mindketten csonkolt végtaggal hódolnak ennek a szenvedélynek.
Elsőként Magyarország vezető expedíciós hegymászója, Erőss Zsolt vetítette le azt a filmet, ami amputációját okozó balesetét, családját, a csapatmunkát és a világ tetejét jelentő hegycsúcsokat járta körül. Előadása közben elmondta: a balesete után hatalmas erőt adott neki az, hogy hegymászó társaiban és barátaiban egy percre sem merült fel az a gondolat, hogy ő többet nem merészkedik a hegyek közé. A kezdetektől számoltak vele, azzal, hogy hamarosan újra, egy csapatként fognak újabb és újabb magasságokat leküzdeni. A rehabilitációt követően a „Hópárduc” ismételten a Himalájában (Cho-Oyu) találta magát, de 8201 méterről lavinaveszély miatt vissza kellett fordulniuk. A hegymászó további hegycsúcsokra vágyik, mint kifejtette: ilyen szintű mozgássérültséggel nagyon tartalmas sportéletet is lehet élni. „Éppen ezért tartom nagyon lényegesnek a mozgássérültek pozitív bemutatását a nyilvánosság előtt. Szeretném, ha az én történetem a hasonló helyzetbe került embereknek erőt tudna adni a túléléshez. Másrészt úgy érzékelem, a fizikailag ép társadalom olyan mértékű szellemi mozgássérültségben, passzivitásban szenved, hogy számukra is jó példa lehet az én harcom.”
A est további részében a városunkban született Szendrő Szabolcs – aki 2006-ban Gödöllő Város Díszpolgára címet kapott – természetfotóiból készült diavetítését – és a hozzájuk kapcsolódó vidám kis történeteket – láthatták, hallhatták az egybegyűltek.
Szendrő Szabolcs 1980-ban kezdte hegymászó pályafutását. Élő legenda. Járt nyolcezer méter magasan a Himalájában, mászott nehéz sziklautakat, miközben mind inkább elhíresült a világ különbözőn tájain készített fotóival is. Sokan onnan ismerik, hogy ő a féllábú hegymászó: fiatal korában egy baleset következtében térd alatt elveszítette egyik lábát. Annak, aki együtt töltött vele pár hetet a hegyek közt, ez eszébe sem jut. Úgy emlékszik rá, mint önzetlen, megbízható bajtársra, barátra.
Hogy miért lett hegymászó, arról így ír „Fél lábbal a csúcson” című könyvében: „…Én bármilyen versenyt feladhatok, ha úgy jön ki, de a hegymászást nem lehet. Ha elindul az ember, végig kell menni, de még ez sem elég, mert vissza is kell tudni jönni…”
A sportember életszemlélete is példaértékű: „Az én életformámmal nem szeretnék a velem hasonló módon balesetet szenvedett, mozgássérült barátaimra semmiféle kényszert ráerőszakolni. Annyit mondanék csak, hogy így is lehet. Arra vagyok én, hogyha valaki így akar élni, akkor ne legyenek kétségei. Az igazán bátrak a földön járnak, nem a csúcsokat ostromolják. Mindenkinek meg kellene keresni a maga kis csúcsát, lehet az bármi. Nem kell annak magaslatnak lenni, csak egy cél, amit el szeretne érni, és el is lehet, ha csak egy picit is akarjuk.”.