Többek között polgári joggal, nemzetközi magánjoggal, Európa-joggal foglalkozott; tudományos folyóiratok szerkesztésében vett részt, nemzetközi akadémiák tagja volt. 1985-től 2000-ig az ELTE Nemzetközi Magánjogi Tanszékének vezetője volt, az MTA 1993-ban rendes tagjává választotta.
A politikában 1990-től vállalt szerepet: három évig az Antall-kormány tárca nélküli minisztereként az MTA-t felügyelte. 1993-tól művelődési és közoktatási miniszterként dolgozott. 1995-ben az MDF-KDNP-Fidesz államfő-jelöltje volt, majd 1999-től egy éven át az Orbán-kormány tudományos tanácsadó testületének tagja.
Tevékeny részt vállalt a Fidesz és a jobboldali pártok egymáshoz közelítésében, 1996-ban egyik kezdeményezője lett a Magyar Polgári Együttműködés Egyesületének, 2000 júniusáig a szervezet elnöke volt. Számos jelentős kitüntetést kapott, a Széchenyi-díj mellett 1999-ben a francia Becsületrend lovagi fokozatával, 2001-ben nagykeresztjével is kitüntették. Az Országgyűlés 2000. június 6-án a Fidesz és az FKGP jelöltjeként - de pártonkívüliként - köztársasági elnökké választotta.
Mádl Ferenc köztársasági elnökként, majd ciklusának lejárta után is több alkalommal megfordult Gödöllőn. Megtisztelte jelenlétével a Magyar Polgármesterek Világtalálkozóját, a Magyar Szabadság Napját, beszédet mondott a Világbéke –gong avatóján, és több alkalommal is ellátogatott a Szent István Egyetemre, amelynek díszdoktorává avatták. A rendezvényekre mindig elkísérte felesége, Dalma asszony, aki aktív tagja a Nemzeti Együvétartozás Alapítvány kuratóriumának.
Mádl Ferenc halála után az Országház és a Köztársasági Elnöki Hivatal épületére felvonták a gyászlobogót, a Sándor-palota déli szárnyát pedig megnyitották az emlékezők előtt.
A Sándor-palotánál hétfő estig nyilváníthattak részvétet a volt köztársasági elnök tisztelői. A gyászszertartásra várhatóan hétfőn tesz javaslatot a kormánynak a kegyeleti bizottság a család kérését figyelembe véve.