A gödöllői művésztelep alapító tagja, Nagy Sándor 1907-ben telepedett le Gödöllőn családjával és itt élt haláláig, 1950-ig.  Hagyatékát a Gödöllői Városi Múzeum elkülönítve kezeli, kiállításokra kölcsönzi, állományvédelmét biztosítja, lehetőségeihez mérten szakszerűen tárolja.
A Gödöllői Városi Múzeum szakmai lelkiismereti kötelezettségének érzi a gödöllői Nagy Sándor-ház hagyatékának gondozását. Pár éve előkerült egy Nagy Sándor Önarckép, amit fatáblára temperával festett a mester, a méltán világhírűvé vált Szent várakozás című képhez hasonlóan. Ez a technika a gödöllői művésztelep elméleti alapjainak megfelelően a korai reneszánsz festéstechnikáinak egyike és a Szent várakozás és a most előkerült önarcképen kívül más ilyen technikával készült képről jelenleg nem tudunk. Az előkerült kép rendkívül rossz állapotban volt, minden mozgatásra újabb és újabb „festékanyag” darabkák potyogtak le róla. A gödöllői művésztelep műtárgyi hagyatékában rendkívül fontos helyet betöltő képet restauráltattuk, a Nemzeti Kulturális Alap Múzeumi Szakmai Kollégiumának segítségével. A restaurálásban a múzeum jó társra talált a Magyar Képzőművészeti Egyetem Restaurátor Tanszékének kollektívájában, akik már a pályázatírásban is nagy segítségünkre voltak, és növendékük, Erdei Gábor diplomázó festőrestaurátor személyében egy valóban jó szakemberre bízhattuk féltett műtárgyunkat, ami diplomamunkaként 2013 júniusában készült el.  Nagy Sándor nagyon kevés önarcképet festett. Itt ezen a korai képen, amit -- a restaurálást megelőző kutatások alapján, -- 1907 és 1910 közötti időszakra teszünk, hiszen akkor költöztek a képen is ábrázolt műteremházukba, ahol a művész műtermében, a gödöllői Nagy Sándor-ház emeletének lépcsőházában áll, ami külön érdekessé teszi a most előkerült képet. Érdekes volt a jelenlegi ház részleteinek és az Önarcképen felfedezhető részleteknek az  azonosítása, amelyeket Erdei Gábor nagyon lelkiismeretesen végig követett. Külön eredménye a restaurálásnak, hogy a kép datálása érdekében történt kutatás eredményeként más művészettörténeti pontosítások is születtek. Pl. A Vasárnapi Újság ( VÚ 1919. február 16. 76. old.) hasábjain megtaláltam a Magyar Nemzeti Galéria Grafikai Osztályán őrzött Önarcképet, amelynek így a datálását pontosíthattuk. A karton datálása szerint 1910-es évek, a Vasárnapi Újság cikke szerint 1919. február 16-i szám szerint az Önarckép szerepelt az akkori Magyar Aquarell és Pasztellfestők Egyesületének kiállításán.
A restaurálás szakmai újításokat is eredményezett, hiszen Erdei Gábor diplomamunkája kapcsán olyan, a hordozó tábla megerősítését szolgáló parkettás rendszert alkalmaztak az egyetem oktatóinak tanácsára, amelyet a későbbiekben felhasználnak a fatáblák restaurálásának oktatásában a Magyar Képzőművészeti Egyetemen.
A műtárgyat restaurálás után rendkívüli jelentősége miatt a Gödöllői Városi Múzeum állandó kiállításában helyezzük el. 
A kiállításon való bemutatáshoz mindenképpen szükség volt a képhez illő, megfelelő mélységű üveges fakeretre, ehhez kapcsolódik a fal felőli oldalon egy hőmérséklet különbséget és páraingadozást enyhítő rendszer, amely a műtárgy a kora reneszánsz fára festett, gipszalappal bíró technikának köszönhetően a restaurálást követően a műtárgy védelmét biztosítja.
A restaurált művet dokumentációval együtt kapja meg a Gödöllői Városi Múzeum, amelyben további instrukciókat is olvashatunk a tárgy kiállítását és védelmét illetően.

Restaurálás előtti állapot

 
A restaurált műtárgy díszkeretben

Erdei Gábor