Az invenciózus előadást végig a színpadon kísérte Menyhei Ádám zongoraművész, míg a jeleneteket összekötő Sors szerepében vendégművészként Falk László játszott.  A táncokhoz méltó verseket Gémesi Gergely írta, Gémesi Márta és Gombos Viktor adták elő.

Az előadás apropója az I. világháború kitörésének 100. évfordulója volt, a Gödöllő Táncszínház ezzel a produkcióval csatlakozott A Régi Ház – Kezdet és Vég című kulturális tematikus évhez.

Isadora Duncan az Egyesült Államokban született 1877-ben és Nizzában halt meg 1927-ben. Nevéhez fűződik a táncnak a klasszikus balettel ellentétes új értelmezése. Szavai szerint „a jövő tánca annak a fejlődésnek a következménye lesz, amelyen az emberiség végigmegy. Visszatérni a görögök táncaihoz éppen olyan lehetetlen volna, mint amilyen felesleges. Nem vagyunk görögök, tehát nem tudunk görögül táncolni.”

A „mezítlábas táncosnő” előadásait festmények, költemények is ihlették. A színpadon kivetített képek pedig megelevenítették a múlt századforduló korának világát a két kontinensen. Isadora Duncan Budapesten is fellépett 1902-ben az Uránia Színházban. Ugyancsak az ő szavait idézve „egyik este jeleztem a zenekarnak, hogy ráadásul játsszák el Strauss Kék Duna keringőjét, amelyre aztán rögtönözve táncoltam. A siker frenetikus volt. A közönség felugrálva ünnepelt szinte szünet nélkül.” Oroszországban Jeszenyin ejtette rabul, mégis, a költő halála után a francia tengerparton érte az értelmetlen halál. Egy sportkocsi kipróbálása közben fojtotta meg a sálja, amely beleakadt a kerékbe.  Ezzel a pillanattal fejeződött be a gödöllői előadás és remélhetően ezzel a produkcióval kezdődik Safranka-Peti Zsófia ígéretes pályafutása.