Gödöllőn két eseménnyel, a kastély rondellájában látható kiállítással, és az emlékkő felállításával tisztelgünk a holokauszt áldozatainak emléke előtt – mondta köszöntőjében Gémesi György. A polgármester összefoglalta azokat az erőfeszítéseket, amik az elmúlt években a temető megmentése, és helyreállítása érdekében történtek. Mint mondta, az évekig tartó pusztulás után 2004-ben a város emlék kőoszlopot állított a régi mellett azzal a céllal, hogy felkerüljenek rá a holokauszt áldozatainak nevei. A város az alapvető feladatokat ellátta, 2007-ben pedig a Gödöllői Értékvédő Közhasznú Egyesület vette gondozásba. Az ő munkájuknak köszönhetően számos síremléket újítottak fel Varga Árpád kőfaragó mester segítségével, új kerítés készült, felkutatták az itt nyugvó személyek névsorát. Tíz évvel a felállítás után pedig végre felkerülhettek a táblára azoknak a nevei, akiket innen deportáltak és soha nem tértek vissza.
Gémesi György köszönetet mondott mindazoknak, akik munkájukkal hozzájárultak a méltó megemlékezéshez, Klacsmann Borbála kutatónak, Varga Árpád kőfaragó mesternek, valamint Mélykúti Csabának, aki először dolgozta fel a gödöllői zsidóság történetét, s akit a rendezvényen özvegye képviselt, valamint a Magyar Államnak, ami a Civil Alapon keresztül támogatta a Holokauszt Emlékév gödöllői rendezvényeit.
Elhangzott, a temetőben jelenleg százhúsz sírt tartanak számon, de a kutatások eredményeként sikerült összegyűjteni valamennyi itt nyugvó nevét. A tervek szerint ezt a háromszázhatvan nevet jövőre szeretnék egy erre a célra kialakított falra feljegyezni.
„Az ősök sírjai avatják az országot hazává.” Anatole France gondolatával kezdte beszédét Heisler András, aki a zsidó és a magyar nép közös múltját hangsúlyozta. „Azt mondják, nekünk, zsidóknak kettős identitásunk van. Itt van a hazánk, közös a történelmünk, közös a múltunk, száz szállal kötődünk mi zsidók az ország történelméhez, de van egy különleges kapocs, ami minket a zsidók országához köt. Kettős identitásunk e két nép szimbiózisából áll.” Hogy ez mit jelent valójában, arra értékeink segítségével mutatott rá, kiemelve, a magyar csárdás atyjának tartott Rózsavölgyi Márkot, aki Rosenthal Markusz néven született, Neumann Ferencet, aki Molnár Ferenc néven írta Pál utcai fiúk című regényét, valamint Taub Eizik rabbit, akinek nevéhez a „Szól a kakas már” című dal kötődik – a szatmári zsidó dalt a magyar dalkincs részeként tartjuk számon. Az ének a rendezvényen Benedek Krisztina és Szitha Miklós tolmácsolásában hangzott el.  Heisler András az említettek mellett számtalan példát sorolt fel kulturális értékeink közül, s úgy fogalmazott: a zsidók és nem zsidók együttélése örök értékeket képes létrehozni. „Hiteles, tiszta emlékezés – ez az idei év legnagyobb kihívása. Szembe nézni a történelemmel, szembe nézni a bűnökkel” – zárta gondolatait a MAZSIHISZ elnöke.
A beszédet követően Verő Tamás rabbi vezetésével a megjelentek közösen mondták el a gyászolók imáját, ami héber és magyar nyelven is elhangzott.

A megemlékezés zárásaként a résztvevők lerótták tiszteletüket az áldozatok fala előtt, ahová zsidó szokás szerint köveket helyeztek el.