Gödöllő

Városi Információs Portál

Alapértelmezett verzió English version
Polgárok Turizmus Ügyintézés Gazdaság Hírek
Eseménynaptár
H K Sz Cs P Sz V
 1  2  3  4  5  6  7
 8  9 10 11 12 13 14
15 16 17 18 19 20 21
22 23 24 25 26 27 28
29 30 31        

Önkormányzati hírek



Keresés:   
2014.08.20 20:55
Szent István napi ünnepség a főtéren
Nyomtatható verzió

Gödöllő Szent István napi ünnepségére a hagyományoknak megfelelően augusztus 20-án este a főtéren került sor. A gyülekezőket a Gödöllői Városi Fúvószenekar térzenéje fogadta Ella Attila vezényletével, majd a cserkészek a Himnusz hangjai alatt felhúzták a nemzeti lobogót a városháza előtti zászlótartó rúdra. A színpadon először a történelmi egyházak képviselői, Albert Gábor evangélikus lelkész, Sivadó János görögkatolikus parókus, Tar Zoltán református lelkész, Hugyecz János római katolikus plébános  áldották meg az új kenyeret, amit dr. Gémesi György polgármester szelt fel.


Annus Réka és testvére, Péter énekével folytatódott a műsor, majd a város polgármestere mondott ünnepi beszédet. Elöljáróban bejelentette, hogy a Gödöllő Város Díszpolgára kitüntetésben idén Ferenczi Anna zongora-szolfézs zenetanár, a Chopin Zeneiskola nyugalmazott igazgatója részesült, majd a következő gondolatokkal folytatta:
„Köszöntöm Önöket ország építő Szent István Királyunk ünnepe alkalmából! Köszönöm, hogy eljöttek, hogy ismét együtt ünnepeljünk. Ez a nap egyben Magyarország születésnapja és mint ilyenkor szokás, országszerte jobbnál jobb és szebbnél szebb programok emelik az ünnep fényét és ez így van jól, hiszen egy több mint ezredik születésnaphoz méltó kell legyen az ünneplés. De a fények és a látvány mellett sokszor megfeledkezünk az ünnep lényegéről. A szentistváni életmű kellő méltatása kapcsán például arról, hogy e nap, a kenyér felszentelése, megszegése, képletes szétosztása jelentette ősidők óta a kétkezi munka becsületét, azt, hogy sok-sok ember áldozatos munkája eredményeképpen lesz mit ennünk a következő esztendőben. És ez alapján joggal kérdezhetnék sokan, hogy megvan-e ma a tisztességesen végzett munka becsülete? Kellően értékelik-e azok, akiknek kellene? Vagy csak a rivaldafényben lévőknek vagy esetenként a hatalom körül ólálkodóknak jut az elismerés és a jutalom?
Szent István Imre hercegnek, fiának írt intelmeiben így fogalmaz:  "...kérlek, megparancsolom, hogy mindenütt és mindenekben a szeretetre támaszkodva ne csak atyafiságodhoz és rokonságához, vagy a főemberekhez , avagy a gazdagokhoz , a szomszédokhoz ... ....légy kegyes , hanem .....mindenkihez aki hozzád járul".
Milyen fantasztikus bölcsesség! Szent István meglévő hatalma tudatában azzal szembeni mélységes alázatról tesz tanúbizonyságot.
Ugyanebben a fejezetben az alázat mellett ír többek között türelemről, mértékletességről, szelídségről, becsületről, de arról is, hogy "szándékosan soha senkit gyalázattal ne illess".
Bizony, aki a közösség szolgálatára szegődik, legyen az akár a politika, jó, ha sokszor átgondolja a szentistváni üzenetek ezen részeit is.
Mert bizony ezek ezer esztendő távlatából sem vesztették aktualitásukat, mint ahogyan a szentistváni intelmek további részei sem, a hitről, a vendégek befogadásáról, vagy akár az igaz ítélet és a türelem gyakorlásáról. Szent István örökségében megfogalmazottak figyelmen kívül hagyása esélytelenné tesz bennünket arra, hogy letegyük egy új ország építésének alapjait. Mondhatják erre sokan, hogy mi szükség arra, hiszen az ország sikeresen működik, nagyszerű eredményeket olvashatunk, hallhatunk és láthatunk a médiumokban. Miért kell itt új alapokról beszélni?
Mások mondhatják azt is, hogy a mai modern világban ezek a szentistváni dolgok elavultak és elkoptak. Miért akarunk mi az informatika dinamikus és fantasztikus fejlődésének korában ezer évvel ezelőtt megfogalmazottakra alapozni a jövőt? Szép, szép például a hit, szelídség vagy a becsület, de kit érdekel? A lényeg, hogy még ha látszólag is, de menjenek jól a dolgok , érezzük jól magunkat és élvezzük az életet. Ma jó kommunikációval minden hihetővé válik.
Nyilván ez is egyfajta megközelítés és biztosan az ezt megfogalmazók szempontjából még érthető is, de nekem az a véleményem és nem tévedek akkor, ha azt mondom, hogy velem együtt sokaknak, hogy ez ideig óráig talán még működik is, de ha ez így lesz a továbbiakban is, akkor nem sok az esélye egy a mai világban nélkülözhetetlen, a kor kihívásainak megfelelni tudó, versenyképes Magyarországnak. Nem lehet jó alapok nélkül biztonságot adó házat, országot építeni. Ezen a téren továbbra is nagy és egyre nagyobb, megkockáztatom lassan behozhatatlan lemaradásban vagyunk. És bárki bármit mond és hirdet egyre nehezebb helyzetbe "evezik" be magukat a döntéshozók. Nyilván nincs egyetlen kormány és ország vezetés könnyű helyzetben és ez igaz a mai időkre is, de jó lenne, ha ismerhetnénk a tényeket és jobban támaszkodnának azokra, akik ebben a helyzetben segíteni tudnak. Mert az ország építése nemcsak a kiváltságosok, hanem Mindannyiunk közös dolga és felelőssége.
De egy esetleges széleskörű összefogás mellett is elengedhetetlen egy a szentistváni örökséget is figyelembe vevő, így régi új illetve megújult alapokra telepített országépítés mielőbbi elkezdése, mert csak így lehet egy stabil és minden nehézséget kibíró, a kor kihívásait is teljesíteni tudó hazát építeni, biztos jövőt és otthont teremteni. Sajnos itt Gödöllőn nagyon távol vagyunk annak lehetőségétől, hogy egy esetleges építkezési a folyamatba beleszólhassunk, hatékonyan segíthessünk, de ez nem azt jelenti, jelentheti, hogy nincs lehetőségünk semmit tenni.
Örömmel mondom, hogy van és kell is természetesen. Mert ha nem is országot, de város azt tudunk építeni. Nem figyelmen kívül hagyva a szentistváni örökség ránk vonatkozó részét. Szentistváni hittel , jó alapokra építeni a várost, elsősorban mint közösséget és természetesen mint az otthonunkat. Mert Gödöllő nemcsak a városunk, a hely ahol élünk, hanem az OTTHONUNK.
Nyilván ez jóval több mint a hely, ahol lakunk és ahova hazajövünk, a hely, ahol éljük mindennapjainkat. Az OTTHON az jóval több. Az OTTHON az, ahol biztonságban és jól érzem magam, ahol ott van a családom, a barátaim és ahova kötődök minden szállal és ahol adottak a közösen megteremtett feltételei a minőségi, élhető életnek. Ahova örömmel térek vissza nap mint nap és az OTTHON, amiért szívesen és önzetlenül tudok tenni, mert tudom, hogy azzal a közösségemet erősítem. Ahol a döntések nem olcsó népszerűségért, hanem a szükségletek, a lehetőségek és egyetemes értékek alapján születnek. Ahol megvan és meglesz a tisztességesen végzett munka becsülete és az elismerés az alapján születik, hogy ki mit tett le az asztalra. Ahol vannak közösségi élményeim, ahol felekezeti, politikai, etnikai hovatartozástól függetlenül mindenki jól érezheti magát és élhet gödöllőiként. Ahol a saját magunk által is alkotott kultúra mindennapjaink elengedhetetlen részét képezi. Ahol meg tudjuk beszélni közös dolgainkat, elmondhatja mindenki félelem nélkül a véleményét és ha az valóban a közösség érdekeit szolgálja, akár beépülhet a folyamatokba. Ahol soha nem az számít, ki mondja, hanem az, hogy mit mond és ahol családunkkal, gyermekeinkkel, nyugalomban, békességben és biztonságban élhetünk. Az OTTHON, ami nem az egymás elleni acsarkodástól hangos, hanem a közös érdekek és értékek mentén kialakított együttműködés alapján éljük az életünket. Ezt az otthont kell építenünk és ezzel az otthon teremtésünkkel tudunk egy új országépítésben részt venni. Ebben van meg a közös lehetősége és felelőssége Mindannyiunknak. És ha ez így lesz, továbbra is így lesz, akkor Gödöllőnek eddig is sokszor elismert jó példája és kisugárzása egy modell lehet mások számára Magyarországon és a világban.

Beszéde végén Szent István imáját mondta el dr. Gémesi György:

„A mélységből kiáltok fel Hozzád! Hallgass meg, Uram!
Taníts meg, hogyan kell könnyezni a meg nem érdemelt örömben,
s hogyan kell örülni a megérdemelt könnyekben!
Adj erőt, hogy kevélységem csillogását elhomályosítsam,
és az alázatosság szüntelenségét okosan csillogtassam!
Taníts meg, hogyan kell a gyengékhez lehajolni,
és hogyan kell a féktelen erővel szemben egyenesen állni!
Adj erőt, hogy fölényesen legyőzzem a testet,
és alázatosan megadjam magam a léleknek!
Taníts szelíd szóra, ha bántások érnek,
s hideg mosolyra, ha jogtalan dicsérnek!
Adj erőt napközben, hogy el ne fáradjak,
s fáradtságot este, hogy rögtön elaludjak!
Taníts meg lendülni, hogyha Rád találtam,
s hirtelen megállni, ha utat hibáztam!
Ne add meg mindig, amit nagyon kérek,
taníts bátor lenni, amikor nagyon félek!
Engedd a világot megvetve szeretni,
csak magadat ne hagyd soha elfeledni!
Ez a kiáltásom, s ez maradjon végleg,
s ha másképp szólnék, nagyon szépen kérlek,
ne neheztelj rám, míg elfordítod orcád,
hiszen a mélységből kiáltok fel Hozzád!”

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
A több mint ezeréves szentistváni örökség, az ő imája adjon hitet, erőt és erős hátszelet gödöllői otthon építésünkbe, mert Gödöllő az OTTHONUNK.
Köszönöm , hogy meghallgattak -  fejezte be beszédét a város vezetője.

A program a Gödöllői Fiatal Művészek Egyesülete, a Gödöllő Táncegyüttes, a Gödöllő Táncszínház tagjai és Szomor György, a Békéscsabai Jókai Színház színművésze előadásával folytatódott, akik az István, a király című rockoperából adtak  elő részleteket dr. Horváth Zoltán rendezésében.

Az ünnepi program tűzijátékkal zárult.




 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

(Tatár Attila felvételei)


Látogatottság: 1529
Keresés

DÍJAK, ELISMERÉSEK

2018




2017






2016



2015




*

Városimázs filmek
Filmek - A Szecesszió Éve Gödöllőn
                                       

Időjárás

az

előrejelzése


Copyright © 2010
Gödöllő Város Önkormányzata
Adatvédelem|Médiaajánlat
Impresszum|Technikai információk|Oldaltérkép
Powered by Webgyár
Design by Monokrome Vision