Az újkori olimpiák első magyar győztese, a 100 és 1200 méteres távon első helyezett Hajós Alfréd (az első újkori, athéni olimpián 1896-ban nem adtak át aranyérmet) 1878. február 1-jén látta meg a napvilágot. A 77 éves korában elhunyt, a sportsajtó által csak magyar delfinnek becézett kétszeres olimpiai érmes úszó vízen és szárazföldön is sikeres tudott lenni.
Az úszás mellett labdarúgóként is megállta a helyét, a Budapesti Torna Club színeiben kétszer nyert magyar labdarúgó bajnokságot. Az újságírásban is jártas építészmérnök két alkalommal húzhatta fel magára a címeres mezt labdarúgóként és két barátságos mérkőzésen a magyar labdarúgó válogatottat is vezethette, mint szövetségi kapitány.
A január 30-ai megemlékezésen a Hajós Alfréd iskolában a névadóra emlékezve megkoszorúzták az iskolában található emléktáblát. Koszorút helyezett el a gödöllői intézmény részéről Zmák Júlia igazgató asszony, az önkormányzat nevében Pecze Dániel alpolgármester, a Magyar Olimpiai Akadémia (MOA) nevében Jakabházyné Mező Mária, a Magyar Diáksport Szövetség főtitkára és Szlatényi György a MOA tanács tagja, a gödöllői járási tankerület igazgatója, Pánczél János és helyettese Garamvölgyi Lajos, valamint a gödöllői, a zuglói és a pesterzsébeti Hajós iskola képviseletében érkező vendégek. Az ünnepélyes megnyitót követően Mohácsi Ferenc, az 1956-os Melbourne-i olimpián kajak 2000 méteren bronzérmes olimpikon tartott beszámolót az ötkarikás játékokon átélt élményeiről, valamint sportpályafutásáról.
A napi program keretében szellemi olimpiai vetélkedőt rendeztek hat iskolából összeállított csapat részvételével, amelyet a zuglói Hajós iskola csapata nyert meg, megelőzve a gödöllői és a pesterzsébeti Hajós iskola csapatát.








(c) Tóth László felvételei