Közel 60 év távlatából is élénken élnek a gödöllőiek emlékezetében az 1956 októberében és novemberében történtek. Bár az egykori résztvevők közül már csak kevesen vannak köztünk, utódaik megőrizték a titokban, félve elmondott igazságokat. Évről-évre sokan jönnek el, hogy az egykori rendőrség, majd a forradalom ideje alatt nemzetőrség udvarán, ahol 59 évvel ezelőtt gyilkos sortűz dördült, közösen emlékezzenek azokra, akik a forradalom idején életüket kockáztatták és adták a magyar szabadságért.
1989. október 23. óta ez a jeles nap kettős nemzeti ünnep Magyarországon: az 1956-os forradalom kitörésének napja és az 1989-es Magyar Köztársaság kikiáltásának napja.
A rendezvényen Fábián Bertalan, a Török Ignác Gimnázium igazgatója mondott ünnepi beszédet, aki Petőfi Sándor, Babits Mihály és Illyés Gyula verseinek segítségével vázolta fel, mit jelentettek a magyar nép számára a forradalmak, a diktatúrák elnyomása, s hogyan örökítették meg ezt költőink, akiket mindig megtalálunk a forradalmak szellemi vezérei között.
„ A zsarnokság örök és a vele szembe forduló harag, lázadás, forradalom is örök. Az mindegy, hogy győztes vagy vesztes egy forradalom, utána a zsarnokság visszavonulásra kényszerül, de csak azért, hogy új formában új külsővel ismét megpróbálja a hatalmat visszaszerezni. De vajon mit tehet az egyszerű polgár, mit tehetünk mi kései utódok, emlékezők?
Legfontosabb dolgunk, hogy tisztességben megőrizzük az előttünk járó nemzedékek emlékét. Nem hisszük el a hivatásos elhitetők magyarázatait, félreértelmezéseit, hanem újra és újra visszatérünk a tiszta forráshoz. A mi forradalmunk szellemi vezérei a költők, írók, művészek voltak. A művészet nem hazudhat, mert akkor az alkotás giccsé, silánnyá, talmivá értéktelenedik. Tehát újra és újra érdemes visszamenni a tiszta forrásig. Petőfi, Illyés, Babits nem hazudik. Az ő szavaik ma is eligazítanak bennünket, pontosan kijelölik az utat forradalomtól forradalomig, egyik forradalmi változástól a másik forradalmi változásig. Rájuk és társaikra lehet és kell figyelnünk.”
Szintén költőinket hívták segítségül a Club Színház tagjai, akiknek ünnepi műsorában Reményik Sándor, Ady Endre és Zalán Tibor versei, valamint az egykori résztvevők visszaemlékezései hangzottak el.
Bertalan Adrienne, Farkas Lilla, Farkas Benedek, Maródi Vanda, Scarlat Katalin és Gecse Gábor nem a dicsőséges pillanatokat, hanem az embert próbáló, drámai eseményeket idézték fel, azokat a megélt tragédiákat, amik jó esetben is csak széljegyzetként kerülnek be a történelemkönyvekbe.
Az ünnepség végén hagyományosan a kopjafánál helyezték el az emlékezés koszorúit a gödöllői intézmények, pártok és civil szervezetek képviselői. Gödöllő Város Önkormányzata nevében dr. Gémesi György polgármester, Pecze Dániel alpolgármester és dr. Nánási Éva címzetes főjegyző koszorúzott.
A rendezvényen a Gödöllői Városi Fúvószenekar az alkalomhoz illő zenei összeállítással tisztelgett.
Ezt követően a Dózsa György úti temetőbe vonultak át az emlékezők, ahol elsőként Kiss Antal, majd Balázsovich András sírjánál rótták le kegyeletüket.