Gödöllő

Városi Információs Portál

Alapértelmezett verzió English version
Polgárok Turizmus Ügyintézés Gazdaság Hírek
Eseménynaptár
H K Sz Cs P Sz V
 1  2  3  4  5  6  7
 8  9 10 11 12 13 14
15 16 17 18 19 20 21
22 23 24 25 26 27 28
29 30 31        

Önkormányzati hírek



Keresés:   
2016.10.28 20:56
Halottak napi főhajtás
Nyomtatható verzió

A világháborúk áldozatairól emlékeztek meg október 28-án este a főtéren az I. és a II. világháborús emlékműveknél Gödöllő város önkormányzata szervezésében.



A program a Himnusz eléneklésével kezdődött, majd a Gödöllői Fiatal Művészek Egyesülete adott ünnepi műsort. A világégések hőseire és áldozataira dr. Pappné Pintér Csilla alpolgármester emlékezett, majd a jelenlévők koszorúzással tisztelegtek a két világháborúban elesett áldozatok emléke előtt.

Dr. Pappné Pintér Csilla Halottak napi gondolatai az ünnepségen:

Halottak napi gondolatok

Tisztelt jelenlévők, emlékezők! Hölgyeim és uraim!
Köszöntöm Önöket, a halottak napi városi rendezvényen. Ma az emlékezés és a kegyelet hozott ide bennünket.
Halottak napja a család és a társadalom egyik legbensőségesebb ünnepe. Mindannyiunké, hisz mindannyiunknak vannak halottai. Életünk csak velük lehet teljes, hisz talán nem is olyan régen ők is életünk részei voltak. Értük lobog a gyertya lángja, a nekünk hiányzókért. Régi népi hiedelem szerint a gyertyák fénye bevilágítja a lélek útjait. Az eltávozottainkra emlékezünk ma, a kegyelet napján, valós vagy jelképes fejfájuk mellett csendben megállva, virággal kezünkben, lehajtott fővel.
Mennyi szokás, teendő, szertartás halmozódott fel évezredek folyamán, amelyekkel elhunytjaikat vették körül a közösségek, népek, országok! Akinek el kellett hagynia hazáját, nemegyszer magával vitt egy maroknyi földet otthonról, hogy egyszer majd koporsójába rejtsék
„…A kárpitos az apjára emlékezik, aki ezt mondotta neki: Jertek majd ki a síromhoz világítani, nem azért, hogy engem lássatok vagy én lássak valamit, mivel a föld betömi a szemem, hanem, hogy a saját arcotokra hulljon a gyertya világa…” (Sütő András: Világítunk).

Memento mori („emlékezz a halálra”)!– int bennünket a középkori figyelmeztetés az elmúlásra. Sokszor magunk sem gondoljuk, mennyire halandók vagyunk! A legnagyobb magyar, gróf Széchenyi István nagycenki mauzóleumának bejárata fölött olvashatjuk a lelkünknek szánt útravalót: „Voltunk, mint ti, lesztek, mint mi, por és hamu”. A komor mondat alapvető igazságot takar: mindnyájunknak szembesülni kell az elmúlás gondolatával!
Halottak napja az emlékezés, a fájdalom és maga szomorúsággal teli igyekezet napja a feledéssel szemben.
Hazánkban felekezetektől függetlenül vált ez a nap az emlékezés napjává.
Sokan ilyenkor elhunyt szeretteik sírjánál emlékeznek közülünk.
Igen emlékeznünk kell azokra, akiket elveszítettünk. De mi magyarok nemcsak a rokonainkat, barátainkat gyászoljuk. Mi a rendszerváltás előtt születtetek a XX. század megpróbáltatásait végig szenvedőkre az első és második vh. elesettjeire, azok árváira is kell hogy emlékezzünk és azokra akik 60 éve hősiesen helytálltak életük árán is. Nagyszüleink, dédszüleink közül többen mindhárom eseményt elszenvedték és voltak köztük sokan akik, mindhárom esemény alatt veszítettek hozzátartozót, barátot, ismerőst.
Ma emlékezünk városunk hősi halottaira is és tisztelettel fejet hajtunk emlékük előtt.
A múlt század két nagy világégésében hősi halált halt gödöllői katonák nevei az emlékműbe vésve figyelmeztetnek pusztult el értelmetlenül.
Íme egy idézet A harcos naplójából:
„Vedd fontolóra, hogy a nagy időknek legkisebb emléke is rendkívül értékes lesz valamikor. De ám feledő az ember elméje!” (A harcos naplója. Az 1914–18.-iki Nagy Háború emlékére. Vidor A. műintézete, Budapest, 7. o.. )
A 20. század Magyarország számára a megpróbáltatások sorozatát jelentette. : „Kovács Pál gyalogos a zimonyi vasúti híd védelmében az első elesett 1914. július 29.-én. Több mint 150 ezer halottat jegeztek fel a Trianon utáni magyar területekről. Ezek csak a számok, mögöttük mennyi árva és özvegy maradt. A sebesültek, rokkantak, és a hadifoglyok száma ennek több mit háromszorosa., összesen 740 ezer. A II. világháborúban a katonai veszteség megduplázódott, az összveszteség 1 millióhoz közelít. 1965-ben 2-3 ezer felkelő és ennek szintén közel háromszorosa a civil áldozat.
Amikor a háborús időszakok veszteséglistáinak statisztikája kerül szóba, elsősorban a harci cselekmények közben elesett, eltűnt, esetleg fogságba esett vagy megsebesült katonák , valamint a különböző hadműveletek által érintett területek civil áldozatai kerülnek előtérbe.
A háborús időszak közvetett hatásai, melyek csak később a háborús események után jelennek meg a népességszámban, annak összetételében, egészségi állapotában és egyéb jellemzőkben, sokszor kevesebb figyelmet kapnak.
Ma emlékeznünk kell, azokra is, akik nem haltak meg: a katonák, akik túlélték a háborút, hősiesen szolgáltak, utána sokszor a hadifogságot is végigszenvedték. Sokan sebesülten, súlyosan megrokkanva, súlyos betegségektől szenvedve térhettek csak haza és hátralévő életük során viselték az átélt borzalmak nyomait.
Ott vannak az apák és anyák, az itthon maradt feleségek, gyermekek. Ők is mind-mind a szó legszorosabb értelmében hősök voltak azért, mert éltek a hazáért és életükkel adtak példát nekünk, utódoknak.

A harcuk hosszú volt, sokuk számára talán reménytelen, de ők a szeretteikre gondolva harcoltak, szenvedtek és estek el.
Az Ő békéjük legyen meg nekünk is! Hiszen könnyű az elmúltat szeretni. Ha a szeretetünket a most élőknek tudjuk adni, megértjük azt, hogy elődeink is értünk éltek, harcoltak. Erre kell gondolnunk, hogy ne vesszen kárba az áldozatuk!

Amikor gyertyát gyújtunk a temetőkben, elcsendesedünk és azon gondolkodunk mi az amit nem tettünk meg, mit szalasztottunk el.
Lépjünk tovább és tegyük jóvá azt! Nincs más dolgunk, mint megadni az élőknek is a tiszteletet és szeretetet, amivel adósok maradtunk.

Ady Endre : Halottak napján
Halottja van mindannyiunknak,
Hisz percről-percre temetünk,
Vesztett remény mindenik percünk
És gyászmenet az életünk.
Sírhantolunk, gyászolunk mindig,
Temetkező szolgák vagyunk!
-- Dobjuk el a tettető álcát:
Ma gyásznap van, ma sírhatunk!

Annyi nyomor, annyi szenny, vétek
Undorít meg e sárgolyón...
Hulló levélt hányszor feledtet
A megváltó, a gyilkos ón!...
Óh, hányszor kell a sírra néznünk,
Hogy vigasztaljuk önmagunk --
-- Dobjuk el a tettető álcát:
Ma ünnep van, ma sírhatunk!...










Látogatottság: 836
Keresés

DÍJAK, ELISMERÉSEK

2018




2017






2016



2015




*

Városimázs filmek
Filmek - A Szecesszió Éve Gödöllőn
                                       

Időjárás

az

előrejelzése


Copyright © 2010
Gödöllő Város Önkormányzata
Adatvédelem|Médiaajánlat
Impresszum|Technikai információk|Oldaltérkép
Powered by Webgyár
Design by Monokrome Vision