27. alkalommal ünnepeltük ma Gödöllőn, az Alsóparkban a Magyar Szabadság Napját. Az ünnepi műsor előtt dr. Gémesi György polgármester mondott beszédet, majd átadta a Magyar Szabadságért Díjat a Kaláka együttesnek.
Dr. Gémesi György a következő beszédet mondta:
Jó estét kívánok Hölgyeim és Uraim!
Köszöntöm Önöket a 27. alkalommal megrendezésre kerülő Magyar Szabadság Napja ünnepi műsorán, amikor is azt ünnepeljük, hogy 1991. június 19-én az utolsó szovjet katona is, közel 40 évnyi megszállás után elhagyta Magyarország területét, és azóta nincsenek hazánkban idegen megszálló csapatok.
Köszöntöm Önöket innen a Velekey József Lajos újra alkotta Világfa mellől. Amint azt tudják, a művész 1992-ben alkotott első Világfáját 2008-ban egy villámcsapás kettétörte, talán ezzel is üzenve nekünk akkor az Égiek, hogy nem mennek jól a dolgok.
Valóban, akkor 2008-ban nem mentek jól a dolgok. Aztán Velekey József Lajos 2010-ben újraalkotta a Világfát, amely a régi helyén, annak gyökereiből táplálkozva a szabadság szimbólumaként, széttárva hatalmas szárnyait köt össze Eget és Földet. Köt össze múltat és jelent. Köt össze minket magyarokat, éljünk a világ bármely pontján.
Hatalmas, feltörő erő van ebben a szoborban.
De hatalmas erő van bennünk, egy több mint 1000 éves nemzetben, akik ezalatt az ezer év alatt sokszor küzdöttünk meg a szabadságunkért. Harcoltunk tatárral, törökkel, osztrákkal, némettel, orosszal. És sajnos, közben harcoltunk és harcolunk saját magunkkal is.
És egyre gyakrabban harcolunk képzelt ellenségekkel, akiket ugyan nem látunk, de nap mint nap bebeszélik nekünk, hogy ők a mi ellenségeink, akik támadnak minket.
" ...Mi azokat az államférfiakat tiszteljük... , akik azonosultak a magyar társadalom akaratával, ....képesek voltak leszámolni... az orosz birodalom feltétlen szolgálatával és a párt diktatúrával." – Hangzott el 1989. június 16-án Nagy Imre és mártírtársai újratemetésén, a Hősök terén, egy lelkes magyar ifjú szájából ez a mondat.
Igen, ez a fiatal magyar politikus Orbán Viktor volt, aki akkor lelkesen beszélt, hogy a szovjeteknek el kell menniük innen.
És nagyon gyorsan követték egymást ezután a történések. "Tavarisikonyec" plakát, 1990-ben az első szabad parlamenti választás, amikor is Beke Kata csak annyit tudott mondani: "jézusmáriám, győztünk!". Megalakul az MDF kormány és Antall József lesz az első szabadon választott kormány miniszterelnöke, aki először mondta ki, hogy lélekben 15 millió magyar miniszterelnöke kíván lenni. Létrejön az Antall József – Gorbacsov találkozó, ami után megtörténik a Varsói Szerződés felmondása és az "oroszok szépen hazamentek".
És akkor azt hittük, vége. Mindörökre elköszöntünk orosz barátainktól.
Édesapám a szovjet csapatok 1956-os bejövetelét követően mindig fekete nyakkendőt viselt, amit azok távozása után elégetett, ezzel is kifejezve örömét, hogy vége a megszállásnak és a diktatúrának.
És mi itt Gödöllőn 1991 óta minden évben összejövünk ezen a helyen és ünnepeljük a magyar szabadságot, függetlenséget, demokráciát.
Tesszük ezt 27 éve minden június utolsó szombatján.
De hány helyen teszik ezt még meg az országban?
Kiknek fontos még mindig ez a szabadság?
Mi mindig megemlékezünk a szabadságról, ami vér nélkül hullott az ölünkbe, miközben azt tapasztaljuk, mintha visszafelé forogna az idő kereke. A '89-es forradalminak is minősíthető beszédben elhangzottak szép lassan kikoptak és eltűntek az akkor ellenzéki, ma pedig kormányzati politikai gyakorlatból.
Antall József olyan országot hagyott ránk, amelyik elindult a demokratizálódás útján. Amelyik újra nyitott nyugat felé, és amelyiket a nyugati társadalom példaként említhetett a keleti blokkból.
Mit tudunk mi üzenni a jövőnek, a nálunk fiatalabbaknak? "Azt, hogy mi nem azért mutattunk ajtót bizonyos dolgoknak, hogy most meg visszajöjjenek az ablakon. Mi az ajtót a nyugatnak kinyitottuk, az oroszoknak meg a kommunizmusnak ajtót mutattunk. Azt üzenjük a fiataloknak, hogy ne engedjék, hogy visszajöjjenek az ablakon" – mondta Orbán Viktor még 10 évvel ezelőtt.
A magyar miniszterelnök ez évi kétszeri találkozója az orosz elnökkel, és az egyre erősebb diktatúrát kiépítő török államfővel való találkozók mögött jóval több van, mint egy diplomáciai "keleti nyitásnak" nevezett informális beszélgetés.
Nincs ugyan Varsói Szerződés, de van új, egy több évre szigorúan titkosított szerződés azokkal, akiknek egykor utat mutattunk.
Ma a nyugati kapukat zárjuk be és nyitjuk ki a keletit. Ma a "gonosz" nyugat lett az ellenségünk, mint egykor 40 éven keresztül.
És ma másként értelmezik a szabadság és a demokrácia fogalmát azok, akik még annak megvédése miatt emelték fel a hangjukat 10 évvel ezelőtt.
Ma az oroszok újra a spájzban vannak, és lassan már a kasszánál, csak sokan még mindig nem látják.
Eszembe jut egy mindenki által ismert mozgalmi dal. "Sej a mi lobogónkat fényes szellők fújják, sej az van arra írva, éljen a szabadság,
Sej szellők fényes szellők fújjátok, fújjátok,
Holnapra felforgatjuk az egész világot."
Kevesen tudják, hogy ez eredetileg egy moldvai csángó népdal, aminek a szövegét 1945-47 között kissé átírta Jankovich Ferenc. Így lett a kommunista hatalomátvétel szimbólumává vált Népi Kollégiumok Szövetségének mozgalmi indulója. Így lett egy moldvai csángó népdal érzelmi húrokat is megpendítő dallamaiba csomagolt kommunista propaganda.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Nem hiszem el, vagyis nem szeretném elhinni, hogy azok, akik egészen vagy részben végigélték a '90 előtti negyven évet, nem veszik észre ezeket a ma is tetten érhető folyamatokat. Nem hiszem el, vagyis nem szeretném elhinni, hogy a szabadságra korábban oly kiéhezett magyar emberek nem látják, hogy ez már nem az 1991-ben vér nélkül ölünkbe hullott szabadság.
Hittük akkor mindannyian, hogy olyan szabadság jön el, ami megvéd mindenkit, aki tisztességgel és becsülettel teszi a dolgát.
Olyan szabadság, ahol megszűnik a félelem a hatalomtól, mert az nem is ad okot arra, hogy féljünk tőle.
Olyan szabadság, ahol a közpénzek elköltésének tisztaságához nem fér kétség, erősödhetnek és biztonságban vannak a civil és szakmai szerveződések.
Olyan szabadság, ahol a fiatalok kiszámítható jövőképet látva itthon teremtenek otthont maguknak, alapítanak családot és az idős generáció nyugdíjakból tisztességgel meg tud élni.
Olyan szabadság, ahol a fiatalok szabadon megválaszthatják hol és hogyan szeretnének tanulni, tudáshoz jutni és nem kötelezik őket, hogy csak szakmunkások lehetnek, mert a gimnáziumok, ne adj isten! egyes egyetemek már a nemzet ellenségeivé válnak.
Olyan szabadság, ahol a teljesítmény és nem a családi vagy baráti kapcsolat számít az előrejutásnál, és ahol az egészséges piaci verseny teremti meg a gazdaság alapjait.
És olyan szabadság, ami továbbra is az Európai Unió tagállamaiban látja elsődleges szövetségeseit, ahol elfogadhatatlan a kettős beszéd.
Olyan szabadság, ahol bátran lehet szólni és nem kell attól rettegni, ha elmondja a véleményét az ember, akkor másnap akár az állását is elveszítheti.
Olyan szabadság, ahol megbízhatunk egymásban és nem azt kell nézzük, ki vesz minket körül, mert már a falnak is füle van.
Olyan szabadság, ahol nem hazaárulózzák le azokat, akik nem úgy bólogatnak, ahogy a hatalom fütyül.
Olyan szabadság, ahonnan nem kell elmenni ahhoz, hogy mindez ne csak egy álom, hanem valóság is legyen.
Csak egy valós, erős alapokon és az előbbiekben felsorolt és megteremtett szabadság biztosítja nemzetünk hosszú távú fennmaradását és tesz versenyképessé minket Európában és a világban.
Én egy ilyen magyar szabadságban hiszek és egy ilyen magyar szabadságot tudok tiszta szívvel ünnepelni, amit csak együtt, közösen tudunk felépíteni. Úgy, ahogyan Velekey József Lajos, akinek volt ereje újra alkotni Világfát, ami itt Gödöllőn lassan hét éve stabilan áll és üzeni mindenkinek, hogy van remény és van jövő.
Olyan jövő, ahol nem a "fényes szellők " fújják a szabadság lobogóját kényükre-kedvükre, innen vagy onnan. Nem!!! Olyan jövő, ahol az a zászló van, amiről sokan több, mint negyven éve énekeljük együtt a szerzővel:
Mindenféle szélnek haragosa volnék.
Akkor lennék boldog, ha kifeszítenének,
Nem lennék játéka, mindenféle szélnek."
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Ma este egy olyan produkciót láthatnak a Gödöllő Táncegyüttes előadásában, amit olyan fiatalok adnak elő, akik jóval 1990 után születtek.
Olyan fiatalok, akik már könyvekből tanulják a rendszerváltás körüli történelmi időket.
Ezek a fiatalok fogják elmondani a táncművészet eszközeivel, gondolataikat a szabadságról.
Arról a szabadságról, amit sokan természetesnek vesznek, de amit nagyon könnyen el is lehet veszíteni.
Ezek a fiatalok már nem ismerik, mit jelent a határzár. Ezek a fiatalok ma bármikor elindulhatnak a világban bárhova.
Nem kell éveket várni az útlevélre, sőt, ma már útlevél se kell, hogy elhagyják az országot, hogy átlépjék a határt.
Mert a határ ma nyitva van és remélem, nyitva is marad, és a sorompó nem csukódik le újra.
"Mondd anya mi a szabadság? Ha létezik, lélegzik-e? Ismeri-e őt a világ, milyen a szabadság színe? Szabadság...? Persze hogy létezik kincsem, figyeld csak a pillanatban, ott lapul a lélegzetben, veled van a gondolatban."
Ezekkel a szép gondolatokkal kezdődik a Gödöllő Táncegyüttes Székely Phono című előadása. Itt a színpadon hamarosan 120 gödöllői fiatal táncos mutatja be azt a produkciót, amit Tóth Judit és Moussa Ahmed koreográfusok megálmodtak és megvalósítottak.
Ők itt mindannyian a mi jövőnk, ennek az országnak a jövője.
A magyar kultúrán keresztül mutatják be nekünk, a magyar történelem egy részét zenében, versekben és természetesen táncban.
A magyar kultúra, ami mindannyiunk részére fontos. Sőt, egyre fontosabb kell legyen ebben a világban, ami mára egyre inkább multikulturálissá válik.
De szerencsére vannak még, akik ezt a magyar kultúrát tovább viszik, tovább adják. Kicsit akár maivá is teszik, modernizálják, de az alap értékeket megőrzik.Ilyen munkát végez a Kaláka Együttes is, akik a mai napon veszik át Önök előtt a Magyar Szabadságért díjat.
