A megnyitó előtt L. Péterfi Csaba beszélgetett a rendező lányával, Huszárik Katával és Megyeri Józseffel, a Huszárik Zoltán Alapítvány egyik létrehozójával.
A fiatalon, 50 évesen elhunyt rendező lánya elmondta, hogy édesapja öröksége nem mindig könnyű, de szerethető teher számára. Nagyon nagy bajnak tartja, hogy például a Szinbádot a mai fiatalok nem is ismerik (a többiről nem is beszélve), éppen ezért nagyon fontos, hogy a Huszárik Alapítvánnyal karöltve édesapja szellemiségét megőrizzék és szélesebb körben is bemutassák életművét. Az életművet, aminek szerves részét képezték azok a grafikák is, melyek most a Művészetek Háza kiállítótermében láthatók. Hozzátette: édesapja filmjei egyben képzőművészeti alkotások is. Huszárik Kata kifejtette: az élet úgy hozta, hogy kevés kapcsolata volt az apjával, ennek ellenére ugyanazokat a könyveket olvasta, ugyanazokat a filmeket nézte, mint ő, pedig nem is tudott róla, vagyis egyfajta szellemi kapcsolat lehetett köztük. Minden vágya, hogy a Huszárik-kiállítások minél több helyre eljussanak (a tárlat rendezője, Major Edit szerint van erre igény).
Megyeri József kiemelte: Huszárik Zoltán munkássága mintául szolgálhat a jövő nemzedékének, értéke nem kopik, örökérvényű. Az alapítvány mindent megtesz azért, hogy a filmrendező szellemiségének ápolását megtartsa és továbbvigye.
A tárlatot Gémesi György polgármester és Megyeri József nyitották meg. Utóbbi beszédében felelevenítette a rendező életpályájának fontosabb eseményeit, néhány érdekességgel kiegészítve. Az 1931-ben Domonyban született Huszárik Zoltán május 13-án látta meg a napvilágot, de édesanyja egy nappal későbbre anyakönyveztette, mondván a 13-as szerencsétlen szám. Négyévesen már agyagszobrokat készített, 11 évesen egy dolgozatát a minisztérium jutalomban részesítette. Lehetett volna orvos is, de inkább a filmet választotta (és a képzőművészetet). Képíró lett belőle. Ha a filmjeit nézzük, akkor lélekgyógyásznak is tekinthető – jegyezte meg Megyeri József, aki számára a Szinbád a filmtörténet legszebb, örökérvényű alkotása. Zseni volt, aki ezért szabadon bármit megtehetett. A posztumusz Kossuth-díjjal kitüntetett rendező 1981-ben hunyt el, de alkotásai velünk maradtak.