A gödöllői reformátusok első templomukat 1657-ben építették fel. Ezt I. Grassalkovich Antal bontatta el 1744-ben, a kastély építése miatt. A reformátusokat telekkel, építőanyaggal és pénzzel kárpótolta. Az új, barokk templomot 1745. április 11-én szentelték fel. A hagymasisakos, homlokzati középtornyát 1801-ben három méterrel megemelték. A templom karzata és mennyezete eredetileg festéssel és faragással díszített fából készült. Az idők
során elkorhadt faszerkezeteket az 1912-es felújításkor betonra cserélték.
A II. világháború alatt az épületet súlyos károkat okozó bombatalálat érte. A templom hónapokig tartó renoválás után vált csak ismét használhatóvá. A többször bővített, s mára már erősen átalakított templomon legutóbb a tornyot újították fel. Ezzel egy időben, 1993 őszén készült el az új református lelkészlak is.
A templom, ami a hitélet mellett kulturális programoknak, megemlékezéseknek is helyszíne, a felújítást követően a főtér középpontja lesz. Az épület díszkivilágítást kap, és előtte kap helyet
az új szökőkút. A 3,6 x 6,6 m külső alapterületű, vasbeton szerkezetű, termeszétes kőelemekkel burkolt medencetérben 7,2 m3 víz lesz. A vízképeket és a medencét 13 db LED-es víz alatti lámpatest fogja megvilágítani. A medence formáját, kialakítását, díszítését, 6 db egyedi vízköpőjét Mihály Jolán szobrászművész tervezte.
A szökőkutat a templom homlokzatától kellő távolságban, mintegy 10 méterre helyezik el annak érdekében, hogy kiküszöböljék a vízjátékkal járó hanghatás esetleges zavaró hatását. A szökőkút körül saját, zöld növényzettel vizuálisan határolt, illetve védett mikrokörnyezetet alakítanak ki, mely a templom előtti találkozásra és beszélgetésre alkalmas helyként használható a városlakók és a turisták számára egyaránt.