A májusi avatás után először 110 esztendővel ezelőtt, 1901 őszén tartottak megemlékező koszorúzást a gödöllői Erzsébet-szobornál. A korabeli újság beszámolója szerint: „szeptember 15-én ismét megható  módon fejezte ki Gödöllő népe a boldogult királyné emléke iránt táplált kegyelmetes érzelmét.”
Az Erzsébet parkban tartott ünnepélynek nem kedvezett az esős idő, mégis sokan érkeztek nemcsak Gödöllőről, hanem a szomszédos falvakból és Budapestről is.
A Himnusz elhangzása után az emlékbeszédet követően az Öreghegyen lakó Somló Sándorné, a Nemzeti Színház későbbi igazgatójának felesége, Vadnay Vilma énekelt harmónium kíséretében, majd a kor ünnepelt művésznője, a gödöllőiek kedvence, Hegyesi Mari szavalta el Lampért Géza alkalmi költeményét.
A Szózat eléneklése után következett a virágok elhelyezése. Az egyik résztvevő, Mikár Zsigmond a következőket mondta: „Az öreg honvédok küldik e koszorút hálás kegyeletük jeléül Erzsébet királynénak, aki áldott kezeivel oly sok keserves könnyet törölt le a szabadságharc nyomorékainak szeméből.”
Mint ismeretes 1867-ben az úgynevezett 100 ezer forintos koronázási tiszteletdíjat Erzsébet királyné és férje az 1848/49-es honvédok és családtagjaik segélyezésére ajánlotta fel. A Honvédalapi Hivatal bírálta el a jogosultságot, és mivel az állami ellátmányt az érintett elsőszülött fia örökölte, még a huszadik század közepén is élt több olyan kedvezményezett, aki édesapja után kapott rendszeresen járadékot a koronázási tiszteletdíjból.
A királyné életében, ha az ünnepelt névnapján a kastélyban tartózkodott ablaka alatt cigányzenekar, többnyire Vidák Béla prímás vezetésével játszotta Erzsébet kedvenc nótáit.
Az eseményre hívjuk és várjuk a gödöllőieket.

Sisi Baráti Kör