– A műfajt az iskolapadból hoztam magammal. A jazz és annak is a klasszikus válfaja volt zenei tanulmányaim indító impulzusa. Erre épült rá az a sok minden – pop, funky, musical… – amivel foglalkoztam, de az örök szerelem ez maradt – nyilatkozta a Gödöllői Szolgálatnak Szulák Andrea. 

– Életútja során különböző művészeti ágakban arat sikereket, de dzsesszes vénája végigkíséri karrierét. Sok-sok elkanyarodás, kitérő, újra egymásra találás után most ismét egybefonódnak pályáik. Végül nem csak Ön lett sikeres, hanem a jazz is teret hódított Magyarországon. 

– Sosem gondoltam volna, hogy ennek a műfajnak ekkora piaca lesz itthon. Ilyen nagy közönsége és olyan fantasztikus tehetségei nevelődnek ki, mint például a mai fiatalok között  Harcsa Veronika vagy Fábián Juli, akik nagyon erős színek a palettán. 

– Mivel magyarázható ez az áttörés? 

– Előbb-utóbb minden divatba jön. Ami értékes, míves és igényes az megtalálja a közönségét. A jazz nem volt divatban évtizedeken keresztül, mert más volt a kultúrpolitika, mást támogattak, de ahogy az a kurzus véget ért, ellenállhatatlan igény jelentkezett a műfaj és az alkotásaiban kifejezett életérzés megélése iránt.

– Még egy olyan kisváros is, mint Gödöllő évente több jazzkoncertet fogad. 

– Városuk mindig is a nyitottságáról volt híres. Én hosszú-hosszú évek, sőt évtizedek óta szerepelek Gödöllőn különféle rendezvényeken. Volt popkoncertem és léptem fel szabadság napi passiójátékban is.

– Az azért mégis elvarázsolja a vájtfülűeket, hogy a „királyi városban” a múlt század 30-as 40-es, 50-es  éveinek észak-amerikai világát megtestesítő big band szerepel. Mit fogunk Öntől Gödöllőn hallani? 

– Örökzöldeket, olyan autentikus jazzt, amit nagyon szeretünk, de egy picikét felfrissítjük, hiszen az improvizáció ebben a műfajban amúgy is kötelező. A Budapest Jazz Orchestrával már sokszor léptem fel. A legeslegszívesebben egy a Művészetek Palotájában tartott koncertünkre emlékszem, ami pompás hangulatú, nagyon sok szeretettel és tudással átitatott est volt. Mindig szívesen veszek részt velük ilyen zenei lubickolásban. 

– Ezek szerint nem is lehet Önnek nehéz beilleszkedni egy-egy estére a nagyzenekar világába.

– Egyáltalán nem! Szeretem az örömzenét, az improvizációt, a rögtönzést, az egész hangulatát – ettől működik jól ezt a fajta társulás. 

– Gondol-e azoknak a világhírességeknek a sorára, akiknek a dalait tolmácsolja? 

– Persze! Valamennyien  nagyon komoly lenyomatot hagynak az ember lelkén, és ebből fakadóan olyanokkal is szoktam „beszélgetni”, akik már sajnos nincsenek közöttünk. És mindig kapok tőlük valami üzenetet és egy kis erőt.

– Előttünk áll tehát a gödöllői koncert. De mi lesz azután? Milyen nagy dobásra készül Szulák Andrea? 

– Maradok a jazz mellett, de egy új formációval. A hazai jazz élet két emblematikus figurájával, ifjabb Szakcsi Lakatos Bélával és Balázs Elemérrel közösen szerveztünk egy zenekart, csupa hihetetlenül tehetséges muzsikussal és olyan albumot készítünk, amelyen autentikus nagy magyar slágereket ültetünk át jazz-be. Bízom benne, hogy ezzel is eljutunk Gödöllőre.