A
megemlékezés ünnepi műsorára a főtéren került sor, ami hagyományosan a
Gödöllői Városi Fúvószenekar térzenéjével vette kezdetét. A rendezvényen
Gémesi György mondott beszédet, majd Hová röpülsz? címmel, zenés
irodalmi összeállítás hangzott el Mészáros Beáta, a Garabonciás
Színtársulat vezetője, Nagy Zoltán a Garabonciás Színtársulat tagja,
Szita Eszter népdalénekes, Rehorovszky Gábor (szintetizátor), Molnár
Balázs (ütőhangszer), valamint a Gödöllői Damjanich János Általános
Iskola énekkara - szólót énekelt Kiss Kamilla és Cseh Péter –
közreműködésével. A műsort Mészáros Beáta, a Garabonciás Színtársulat
művészeti vezetője állította össze.
A megemlékezés hagyományosan a
Dózsa György úti temetőben a forradalom gödöllői áldozatainak, Kiss
Antal és Balázsovich András sírjának megkoszorúzásával ért véget.
Dr. Gémesi György, Gödöllő polgármesterének beszéde:
"Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Köszöntöm önöket az 1956-os forradalom és szabadságharc hatvanadik évfordulója alkalmából.
Köszönöm, hogy eljöttek együtt emlékezni '56 hőseire.
Nem provokációtól sem mentes utcai zavargásokkal, nem rendőri
túlkapásokkal, de nem is síppal és dobbal, hanem őszinte érzésekkel,
tisztelettel és méltósággal jöttünk emlékezni.
Emlékezni a bátrakra, akik egzisztenciájukat nem féltve, kockára téve saját és családjuk biztonságát, kimondták: ELÉG VOLT!!!
"Szavakba öntötték az elégedetlenséget, kimondták a kimondhatatlant.
Kimondták: elég volt a hazugságok kényszeréből, elég volt a légvárakra
épített gazdaságból, a kiszolgáltatott társadalomból, a fenntarthatatlan
termelésből, az örökös hiányból, a mindenhová beszivárgó
zsarnokságból" – fogalmazta meg Áder János köztársasági elnök néhány
nappal ezelőtt, a Magyar Egyetemisták és Főiskolások Szövetsége 1956.
október 16-i megalakulása alkalmából rendezett emlékezésen elmondott
beszédében, Szegeden.
Eljöttünk emlékezni a forradalom és a
megtorlás ismert és ismeretlen áldozataira, a börtönbe zártakra, a
megkínzottakra, a meghurcoltakra és a kivégzettekre. Emlékezni a
kegyetlen fájdalomra és a még ma sem teljesen begyógyult sebekre, a
hatalom által kiváltott, emberi érzéseket is elfojtó félelemre.
Az elmúlt közel három évtizedben nyilvánosságra került tények alapján
lassan megismerhetjük a magyar történelem egyik legtisztább
forradalmának, annak leverésének, majd véres megtorlásának és az azt
követő idők történetét; de a teljes, átfogó tisztázás igazán még ma sem
történt meg, és sajnos azt gondolom, bizonyos okok miatt nem is fog.
Egyre több dokumentumot megismerve, hallgatva az érintettek
visszaemlékezéseit, a forradalommal egyidősként, akkor élő, de az
eseményeket nem átélőként is átérzem azok csalódottságát és
szomorúságát, akik vártak egyfajta elégtételt. Nem bosszúvágyból
táplálkozó számonkérést, hanem a megnyugvás és megbocsájtás feltételét
jelentő bocsánatkérést.
Az emlékezés mellett mit üzen nekünk, ma
élőknek '56 forradalma? Mennyire valósultak meg az akkori célok? Lehet-e
párhuzamot vonni '56 és a jelen Magyarországa között?
"Nem merném
azt mondani, hogy igaz világban élünk, nagyon sok okból hazugságok
vesznek körül bennünket. Ezek, gyakran anyagi érdekből, és gyakran
esetleg rövidlátó politikai haszonszerzésből születnek, vagy néha
egyszerűen csak a bulvár által teremtett szép, új világ vesz bennünket
körül. Manapság ugyan töltött fegyverek nincsenek az utcán, bár e
tekintetben már nem vagyok annyira bátor, hogy ez így van, de az biztos,
hogy a problémáink most is megvannak; ezeket az '56-os forradalom
receptjével lehetne megközelíteni. A tettrekészséggel, az
igazságkereséssel, felelősséggel a vezetők részéről, és összefogással" –
mondta Szabó Gábor rektor a szegedi emlékezésen.
Tisztelt Hölgyeim
és Uraim! Rektor úr gondolai, melyekkel teljes mértékben egyetértek,
erősítenek meg abban, hogy a mai "problémák" megoldása nem fegyverrel
vívott forradalom formájában, hanem egy, a Józan Ész alapján
megalkotott, egyre szélesedő, össznemzeti összefogáson alapuló, nemzeti
minimummal lehetséges.
Egy olyan valódi Új Kezdet szükséges, ahol
szilárd jogalapokon nyugvó, mindenkire egyformán vonatkozó, szakmai
egyeztetések után elfogadott, tisztességes szándékból született új
törvények kerülnek megalkotásra.
Ahol a korrupció és a gazdasági
visszaélések elfogadhatatlanok, és azok elkövetői nem dicséretben, hanem
valós büntetésben részesülnek.
Olyan új kezdetre, ahol elfogulatlan a bírói hatalom és az igazságszolgáltatás, ahol szakmai alapokon működő állami szervezetek és nyomozóhatóságok működnek. Ahol valóban működik a független magyar sajtó, és a sajtószabadsága nem csak álomkép. Olyan új kezdetre, ahol az államtól elkülönülő, függőségmentesen élő és szolgáló egyházak vannak. Ahol az életre felkészítő, politikai befolyástól mentes nevelő-oktató, felnőttképző intézmények léteznek.
Ahol mindenki számára elérhető, biztonságos egészségügy működik, s ahol az abban dolgozók tisztességes megélhetése biztosított.
Olyan Új Kezdet szükséges, ahol érvényesül a valódi önkormányzatiság, esélyegyenlőség és a vállalkozás szabadsága.
Olyan Új Kezdet, ahol az élet munkáját maguk mögött tudó, idős, beteg,
magára hagyatottak esetében valódi szociális igazságosság érvényesül,
ahol a fiatalok helyben maradását, önálló életvitelét elősegítő, a
megélhetést, a családalapítást valóban támogató gazdasági és
szociálpolitika valósul meg. Egy olyan új kezdetre, ami olyan országot
teremt, ahol jól érzik magukat és ahonnan nem akarnak elmenni a
fiatalok, hazájukat és családjukat hátrahagyva.
Olyan Új Kezdet szükséges, ahol a közhatalomban felhatalmazással lévőknek minden cselekedetükkel el kell számolniuk.
És végül, de nem utolsó sorban egy békeszerető, jogkövető, nemzetünk
bűneiért és mulasztásaiért is bocsánatot kérni tudó, a történelemből
tanulni kész Új Kezdet szükséges.
Ehhez az Új Kezdethez
elengedhetetlen a meglévő értékekre épülő átfogó társadalmi megújulás,
mely magába foglalja a széleskörű polgári, civil társadalmi és
önkéntességben megnyilvánuló aktivitást, a közéleti stílusváltást, az
együttműködő párbeszédet, a cselekvő lokálpatriotizmust, a kreativitást,
a szakértelmet, a természeti és épített környezetünk hathatós védelmét.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Tudom, hogy egyre többen fogalmazzák meg 1956-hoz hasonlóan, hogy elég volt!!!
Én is ezekhez tartozom.
Nem a gyűlöletben, a fegyverben vagy az erőszakban hiszek, hanem a Józan Ész alapján megalkotott alternatívában.
Hiszek abban, hogy lehet valódi értékek alapján, tisztességesen és
becsületesen egy nemzet sorsát irányítani. Ehhez igazi hazaszeretetre,
hitre, bátorságra és természetesen összefogásra van szükség, csakúgy,
mint 60 évvel ezelőtt.
1956 forradalmárjainak hite, bátorsága és
hazaszeretete adjon erőt ahhoz, hogy letegyük azokat az alapokat, ami
nélkül nem lesz se erkölcsi, se gazdasági felemelkedés, ami
elengedhetetlen feltétele stabilitásunknak, versenyképességünknek
Európában és a világban.
Isten áldja Önöket! Isten áldja Gödöllőt! Isten áldja Magyarországot!"